Gatyáscsuvik (Nyctala Brehm)

A nemzetséget igen széles, erősen asszimetrikus fej, rendkívül nagy fülnyílások, tökéletes fátyol, kerekített szárnyak, elég hosszú fark, rövid, szerfölött tömött és hosszan tollas láb és lágy, selymes tollazat jellemzik.

A gatyás csuvik (Nyctala tengmalmi Gmel.)

Jellegei a nemzetség jegyeivel egyezők. A fátyol fehéresszürke, feketén tarkítva; felül egérszürke, nagy, fehéres foltokkal rajzolt, alsó teste fehér, részben feltünő, részben elmosódott egérbarna harántfoltokkal evező- és farktollai egérszürkék, fehér, megszakított szalagokkal, melyekből 5–6 van a kormánytollakon. A csőr szarusárga, a szem élénk aranysárga. Fiatal madarak egyszínű kávébarnák, a szárny és fark fehéres foltos. Hossza 23–25, kiterjesztett szárnymérete 56, szárnyhossza 18, farkhossza 11 cm.

A gatyás csuvik elterjedési területe, amennyire mostanáig ismeretes, Észak- és Közép-Európa és Északnyugat-Ázsia. Amennyire eddig tudjuk, az erdőt csak kivételesen hagyja el.

A gatyás csuvik legkedvesebb táplálékát az egerek szolgáltatják; mellesleg cickányokat és rovarokat, alkalmilag kis madarakat vagy denevéreket is fog.

Az emberen kívül bizonyára csak kevés állat veszélyezteti: a menyét és más fészekfosztogatók talán a fiatalokat, a nagyobb baglyok talán az öreg madarakat veszélyeztetik. Az apró madarak őt is gyűlölik és ingerlik.

A gatyás csuvik – lomboslábú, pofotyos, macskafejű bagoly – szintén ritkább madaraink közé tartozik, amely főleg a magasabb hegyvidék lakója és pedig Erdélyben éppen úgy, mint a Felvidéken. Ritkábban a Dunántúlon is előfordult, sőt 1922 ápr. 19-én a bácsmegyei Óverbászon is lőttek egyet. Valószínűleg az északi tájakról télire elkalandozott példány volt, mert habár állandó madár, mégis télire leereszkedik az alacsonyabb vidékekre; így 1920 okt. 20-án Ungvárott is lőtték. A magas hegyvidéken mindenütt fészkel is. Ertl G. a liptómegyei Feketevágon kb.1000 m magasságban találta a fészkét, 1898 május 10-én.

Gazdasági jelentősége gyomortartalomvizsgálatok alapján még nincs teljesen tisztázva, a többi apró bagoly módjára bizonyára ez is főleg egerekkel táplálkozik. A madárvédelmi törvény védelemben részesíti. Gazdasági jelentősége csekély számánál fogva különben is lényegtelen s ezért inkább csak védendő természeti emléket lássunk benne, melyet még akkor is védeni kellene, ha káros volna.