Törpekuvik (Glaucidium Boie)

A nemzetség 31 fajt számlál, amelyek közül csak egyetlen faj él Európában.

A törpe kuvik (Glaucidium pesserinum Linn.)

Bagoly-féléink legcsinosabb és legszeretetreméltóbb alakja. A kecses állatkát mindenekelőtt törpe alakja jellemzi. Teste megnyúlt, feje kicsiny, csőre erős, igen hajlott, a felső káva élén foggal és bemetszéssel ellátva, lába rövid és sűrűn tollas, szárnya rövid, a harmadik és negyedik evező a többinél hosszabb, a fark középhosszú, tollazata kevésbbé lágy, mint más baglyoké, a fátyol tökéletlen. A hím hossza 17, kiterjesztett szárnymérete 41, szárnyhossza 9, farkhossza mintegy 6 cm. A tollazat felül egérszürke, fehérfoltos, alsó oldalán fehérbarna hosszanti foltokkal, arca fehérszürke és sötétebben árnyékolt, farka négy, szárnya sok fehérszalaggal rajzolt, szeme élénksárga, csőre szarusárga.

A törpe kuvik is gyakoribb északon, mint délen; elterjedési területe azonban Norvégiától Kelet-Szibériáig és a fatenyészet északi határától le Észak-Olaszországig nyúlik. Csekély nagyságához képest derekas, époly ügyes, mint bátor ragadozó madár. Megfogja az egereket, lemmingeket, denevéreket és más apró emlősöket, de mindenekelőtt madarakra vadászik, egész a saját nagyságúakig; repülő, futó, valamint ülő zsákmányát egyaránt elfogja és a verebeket gyakran a lakott épületek tornácáig üldözi. Az embertől kevéssé fél, ezért ülőhelyéről könnyen lelőhető vagy felcsalizott mindenfajta csapdába megfogható.

A törpe kuvik, ahol csak mutatkozik, az apró madarak ellen intézett támadásai miatt – amint Gloger mondja – mindenütt gyűlölködő kíváncsiság tárgya, de nem kevésbbé minden apró madár réme is, amelyeket törpe ellenségük minden mozdulata rögtön gyors menekülésre kényszerít.

A törpe kuvik a szalonkahúzás idejetájt szaporodik. Különösen a harkályok vágta faodvakban fészkel.

A törpe bagoly – pujabagoly – Magyarországon szintén a ritkább és kevésbbé ismert fajok közé tartozik. Hegyvidéki madár s mint ilyen, főleg a Felvidéken és Erdélyben honos, utóbbi területen mintha gyakoribb volna. Inkább a magas hegyvidék lakója, ahonnan csak a tél szorítja le az alacsonyabb helyekre, de a síkságra még így se vetődik el. Az Alföldön eddig egyetlen egyszer se került kézre. A Retyezáton 1700, Máramarosban 1400 méter magasságban találták. Fészkelése május hónapra esik, legalább Barthos Gyula a Retyezáton május elején hallotta a párzási hívását. Magyarország területéről származó tojásai még egyetlen hazai gyüjteményben sincsenek, így csak az állandó előfordulása alapján, valamint a fentemlített párzási hívás alapján következtetünk arra, hogy nálunk fészkel.

Gazdasági jelentőségéről tüzetesebb vizsgálatok nincsenek, de mint apróka madár alig tehet sok kárt. A madárvédelmi törvény védelem alá helyezi. Föltétlenül kímélendő azonban, mint egyik ritka madarunk.

Dr. Madarász Gyula szerint az általa leírt déli törpe kuvik (Glaucidium passerinum setipes Mad.) nevű alfaj fordul elő Magyarországon és a Chernel-féle névjegyzékben is szerepel ez a forma. Hartert szerint ez külön alfajként nem állhat meg.