1. alcsalád: Fűrészes szalakóta-formák (Momotinae)

A szalakóta-formákra emlékeztetnek. Csőrük gyengén hajlott, meglehetősen hegyes, kampó nélkül való, oldalvást összenyomott és mind a két káva széle többé-kevésbbé rendszeresen fűrészelt. A száj szélét merev, de nem nagyon hosszú sertetollak veszik körül. Szárnyuk meglehetősen rövid és kissé kerekített, a negyedik és ötödik evező a leghosszabb. Erős és ékalakú farkuk néhány fajnál 10, másoknál 12 tollból áll, amelyek párosan azonos hosszúságúak. A középső tollak a többi közül kinyúlnak és a tropikus madaraknál nem szokatlan lapátformát veszik föl, vagyis a toll vége előtt egy darabon nincs zászló. A motmotnál azonban nem természetes forma, hanem a koptatás és csőrükkel való tépés révén keletkezik. A tollazat lágy és tömött; a tollak általában nagyok, a pehelytollazat rendkívül sűrű; mindkét ivar tollazata egyforma színű és a kor szerint is alig különböző. Belső szerveik közt említésreméltó a nyelvük, melynek végrésze valamivel szélesebb, szarunemű, tollszerűen foszlott, hosszú bevágással kettéosztott és csaknem kitölti az egész alsó kávát.

A fűrészes szalakóta-formák, amelyekből 24 faj ismeretes, délamerikai erdei madarak. Mozdulatlanul ülnek valamely alacsony ágon, legszívesebben kis folyócskák közelében és itt leskelődnek zsákmányukra. Bambán bámulnak bele a világba és félelem nélkül engedik az embert a közelükbe. Cestaricában a nép egyenesen ostoba madaraknak nevezi. Énekelni nem tudnak, de nagymértékben szeretnek kiabálni. A zsákmányt csőrükkel ragadják meg és először hevesen a földhöz csapkodják, hogy megöljék, azután a prédát szétdarabolva költik el.

A motmot (Momotus momota Linn.)

Motmot (Motmotus momota Linn.).

A család legismertebb faja. Homlokának széle, kantárja és szemeinek környéke, valamint a fejbúb kerek foltja feketék, a homlok széle elől szélesen égszínkéken, hátul sötét tengerkéken, fülfoltja alul és hátul vékony szegélyként kéken határolt; hátsó nyaka és alsó teste zöld, rozsdás, fahéj barna fénnyel; a tarkó vörösbarna tollai harántfoltot alkotnak; a torok közepén néhány megnyúlt, széles, fekete toll keskeny szegélye égszínkék; háta, szárnyai és farka sötét fűzöldek; az evezők belül feketék, az elsőrendű evezők kívül zöldeskék, a farktollak hegye széles, sötét tengerkék szegéllyel; a két középső farktoll széles végrészén élénkebb színű, fekete csúcsszegéllyel. Szeme vörösbarna; csőre fekete; lábai barnásszürke szaruszínűek. Burmeister szerint a motmot Brazilia északi erdős vidékeim honos és itt általánosan ismert. A sajátságos madár kerüli az őserdő világosabb helyeit és sohasem téved a széléig, noha éppen nem félénk. Nagyon közeli rokonfaja a perui motmot (Momotus microetephanus Sclat.), amelyet Stolzmann figyelt meg.