2. alcsalád: Kakadú-formák (Cacatuinae)

FEJEZETEK

Az Ausztráliát benépesítő sok mindenféle papagáj között a kakadúk kiváltságosan előkelő helyet foglalnak el. A többi papagájtól meglehetősen élesen eltérő ez a mintegy 30 fajból álló csoport s ezért joggal sorolhatjuk őket külön alcsaládba. Legszembetűnőbb jegyük a fejüket díszítő, fölborzolható bóbita és már ez az egyetlen jegy is megkülönbözteti őket valamennyi többi papagájtól. Porozó (púderező) pelyhek is bőven vannak rajtuk. A farktollak majdnem mindig szélesek, csak a Calopsittacus nemzetséghez tartozó fajok farka keskeny és hegyes.

A kakadúk a Fülöp-szigetektől, Timortól és Florestől Új-Guineáig, Ausztrálián keresztül a Salamon-szigetekig mindenütt előfordulnak.

Életmódjukban és szokásaikban a kakadúk a többi papagájhoz hasonlítanak, de valamennyi között ezek a legszeretetreméltóbbak. Valamennyi kakadú igen értelmes, a legtöbb komoly és jámbor madár. Kíváncsiságuk éppen olyan nagy, mint amilyen jó az emlékezőtehetségük. Figyelemreméltó jelenség, hogy az egyes példányok mennyire különböznek egymástól. Alig találunk két egyforma természetűt. A kakadú az emberrel igen jól összebarátkozik, nem annyira pajkos, mint a többi papagáj s ha szeretettel bánnak vele, ezt nagy hálával méltányolja. A sérelmeket csak nehezen vagy egyáltalában nem felejtik el, s ha valaki eljátszotta bizalmukat, azt alig szerezheti valaha vissza. Sőt az is gyakran megesik, hogy a megsértett madár bosszút forral s azokkal szemben, akik rosszul bántak vele, veszélyessé válik.

A kakadúnak azonban másik kiváló tulajdonsága is van, t. i. rendkívül tanulékony. Ebben a tekintetben valamennyi papagáj közül a legtehetségesebb. Meglehetős könnyen és elég tökéletesen megtanul beszélni, sőt egész mondatokat is elsajátít s azokat kellő időben alkalmazza, azonkívül mindenfélére betanítható.

A rontó-bontó természet persze a kakadúnak is a vérében van. El se tudjuk képzelni, mi-mindenre képes ezen a téren. Nemcsak hogy 5–6 cm vastag deszkát rágnak át, hanem még 1 cm vastag vaslemezt is; az üveget összetörik, sőt még a falat is át akarják fúrni. A közönséges madárláncokat, amelyekkel a lábuknál fogva oda szokták őket kötni állványukhoz, egy-kettőre lerázzák magukról. A szökés megakadályozására szolgáló legelmésebb berendezéseket is sokszor kijátsszák.

A kakadú természetes hangja utálatos, leírhatatlan rikácsolás. A „kakadú” szót s egyéb megtanult szavakat viszont a legtöbb egész lágyan mondja. Az elsajátított szavakkal barátságukat és hűséges ragaszkodásukat is tolmácsolják ápolójuknak.

Szinte mindennapos dolog, hogy különböző fajhoz tartozó kakadúk szoros barátságot kötnek egymással; ha az ilyen madarak különneműek, akkor a barátság rendszerint szerelmi viszonnyá változik, amely aztán rendszerint házassághoz vezet. A két barát, vagy házastárs aztán éppen olyan elválaszthatatlanul együtt van sülve-főve, mint sok más apróbb papagájfaj.

A gazdáknak okozott óriási kártételeik miatt ezeket a nagy csapatokban járó kakadúkat bizony folytonosan üldözik és lövöldözik százszámra.

Húsát általában élvezhetőnek tartják és különösen a levesét dícsérik nagyon.

Hogy a kakadúkat fogni is könnyű, ezt eléggé bizonyítja az a sok madár, amely elevenen kerül hozzánk. Megfelelő ápolás mellett a kakadú Európában is igen sokáig kibírja a fogságot. Egyről tudjuk, hogy 70 évnél tovább élt kalitkában. Gondozása egyáltalában nem vesződséges, mert idővel mindenhez hozzászokik s ami az embernek jó, azt ő is szívesen megeszi. Jó ápolás mellett előbb-utóbb minden kakadú megszelídül s a leghűségesebb ragaszkodással jutalmazza a nevelésére fordított türelmünket és vesződségünket.