Vastagcsőrű papagály (Bolborhynchus Bonap.)

A csőr felső kávája igen erős, vaskos, rövid, jól kerekített, oldalfelé is széles; rövid, széles és tompa hegye előtt sekély fogkimetszés van. Az alsó káva széles alsó élű és kerekített s mintegy levágott vége előtt enyhén kiöblösödik. Lábuk rövid, erős. Szárnyuk hosszú; a hegyes végű evezőtollak közül a három első majdnem egyforma hosszú s a többinél jóval hosszabb. Tollazatuk lágy, színezetük nem valami élénk. Általában kisebb madarak, a seregély nagyságától a rigóéig. Dél-Amerikának leginkább nyugati, déli és középső részein otthonosak. Míg az ehhez a nemzetséghez tartozó madarak orrlyuka szabadon van, addig a velök igen közel rokon Myopsittacus Bonap. nemzetséghez tartozó fajok orrlyukait a csőrtő előrenyúló tollai eltakarják.

A barátpapagály (Myopsittacus monachus Bodd.)

[Régi neve: Bolborhynchus monachus Bodd]

Az e nemzetséghez tartozó fajok közül ez a legismertebb. A délamerikaiak kvekker-papagálynak, cotorrá-nak és calitá-nak is nevezik. Színe fűzöld, dolmánya táján szürkével elmosódott olajbarnás. Homloka, feje eleje, kantárja, pofája, nyaka és melle világosszürke.

A begytollak barnásak, keskeny szürkés fakó végszegélyekkel, amelyek fokozatos hullámvonalakká olvadnak össze. Melle alsó része és hasa egyszínű világosszürke; az alsó has, combok és fartáj, valamint az alsó farkfedők sárgászöldek; az indigókék elsőrendű evezőknek és a fiókszárny tollainak külső, keskenyebb szegélye zöld, a belső szélesebb pedig feketés. Az elsőrendű evezők fedőtollai és a másodrendű evezők – a két utolsó, zöld színű kivételével – sötét indigókékek. Alulról nézve valamennyi evezőtoll zöldes tengerkék, a belső oldalon sárgás szegéllyel. Szeme barna, csőre sárgás, lába barnásszürke. A gabonaneműekben, de főleg a kukoricában érzékeny károkat okoz; ezért persze irgalmatlanul üldözik mindenfelé. Rengger szerint a papagály oly nagy számban lepi el a mezőket és olyan tolakodó, hogy a csőszök bármennyire igyekszenek is, még ha egész nap talpon is vannak, mégsem tudják végképpen elriasztani és kártevését megakadályozni. Ezért mindenféle eszközt felhasználnak, hogy ezektől a falánk tolvajoktól a termést megvédjék; hihetetlen mennyiségben fogják őket s a fogással megbízott emberek minden tucat madárfej után bizonyos lődíjat kapnak. Ez az egyetlen papagályfaj, amelyik fészkét szabadon a fákra rakja és nem odúban költ.

Hosszúcsőrű papagály (Henicognathus Gray)

Ez a nemzetség, mely szintén az ékfarkú papagályok csoportjába tartozik, legjellegzetesebb sajátsága a hosszú csőr.

A hosszúcsőrű papagály (Henicognathus leptorhynchus King)

Földön élő madár, melynek felső csőrkávája igen hosszú és hegyes. Szárnyainak, farkának alkata tekintetében majdnem teljesen megegyezik a vele közeli rokonságban lévő ékfarkú papagályokkal, viszont a csőre alakjával nemcsak ezektől, hanem az összes papagályoktól teljesen elüt. Ez a csőr középerős, keskeny, sokkal hosszabb, mint magas, különösen a felső káva; hajlása alig van, oldalról összenyomott, orma szélesen gömbölyített. A felső káva hosszú, elkeskenyedő, majdnem vízszintesen kinyúló hegyben végződik, melynek tövén jól látszó fogkimetszés van. Az alsó káva ugyanolyan magas, mint a felső, oldalról szintén összenyomott; alsó élei enyhén fölfelé hajlók. Lába és ujjai erősek, karmai feltűnő erősen hajlottak. Szárnya hosszú és hegyes; a második evező a leghosszabb. Farka ékalakú, a végük felé keskenyedő tollak közül a két szélső feleakkora sincs, mint a két középső. Kemény tollazata túlnyomóan olajos fűzöld színű, alul olajzöldes. Homlokszegélye, a viaszhártya tollazata, kantárja és a szeme körül lévő keskeny szegély sötét rezes bíborvörös; a középső hastollakon hasonló színű futtatás van, miáltal alig feltűnő hasfolt keletkezik. Fejtollainak a végén széles, fekete szegő van. Az elsőrendű evezők és a hozzátartozó fedőtollak kékeszöld külső zászlóján fekete szegély húzódik, végpereme pedig feketés. A legnagyobb alsó szárnyfedők, valamint az összes evezőtollak alsó oldala szürkésfekete, a belső zászlók széle elmosódottan olajsárgás. Kormánytollai úgy felül, mint alul, sötét rezes bíborvörösek. Szeme aranysárga, csőre és lába kékesszürke.

A hosszúcsőrű papagály egyike a Chilében előforduló három papagályfajnak. Az egész országban otthonos, innen dél felé a Magellán-szorosig megy és Chiloëben is elő-előkerül.