Északamerikai papagály (Conuropsis Salo.)

Észak-Amerika egyetlen papagály-faját régebben szintén az ékfarkú papagály-nemzetségbe sorolták. Újabban különválasztották azon az alapon, hogy negyedik evezője nem szűkített.

A karolinai papagály (Conuropsis carolinensis L.)

[Más neve: Conurus carolinensis L.]

Színe általában kellemes sötét fűzöld, amely – mint rendesen – hátán sötétebb, alul pedig sárgásabb. Homloka és pofái vörhenyes narancssárgák, szintúgy fejének hátsórésze, válla és részben evezői is, ellenben nyakatöve tiszta aranysárga. A nagy szárnyfedőtollak olajzöldek, belső oldaluk bíborosfekete; a harmadrendű evezők és a válltollak végső fele olajbarnászöld. Sötétzöld farktollai a szár közelében kékek, belső zászlójukon feketés, szürkéssárga szegéllyel; külső zászlójuk feketés, míg alulról nézve a kormánytollak sötét szürkéssárgák. Szeme szürkebarna. Csőre fakó szarufehéres, lába sárgás hússzínű.

A koralinapapagály régebben Észak-Amerikában egész a 42. fok északi szélességig elég gyakori madár volt és látszólag minden baj nélkül viselte az ottani, olykor meglehetősen zord időjárást. Ezek a viszonyok azonban ma már igen megváltoztak: a madár száma egyre fogy. A hivatásos, üzleti érdekből működő madarászok minden télen százszámra fogják ezt a gyönyörű madarat, melyeket aztán az északabbra fekvő városokba küldenek. A vadászok is teljesen cél nélkül ezerszámra lövik őket. Így aztán nem csodálkozhatunk rajta, hogy a karolinapapagály az Egyesült-Államok egyes jókora területeiről végkép eltűnt.