3. alcsalád: Sörényes galamb-formák (Caloenadinae) | TARTALOM | 5. alcsalád: Fogasgalamb-formák (Didunculinae) |
Ebbe az alcsaládba tartoznak a jelenleg élő legnagyobb galambok. Ismertető jegyeik: nagyságuk, kissé esetlen testalkatuk; szinte fejhosszúságú, csaknem egyenletes vékonyságú csőrük, mely csak hegye előtt vastagszik meg kissé fölül és alul; magascsűdű, de aránylag rövidujjú lábuk, melyen a 47. evező a leghosszabb; igen hosszú és széles, gyengén lekerekített, 16 tollból álló farkuk, különösen pedig gyönyörű fejdíszük, mely legyezőalakú, foszlottas tollakból álló, fölmereszthető korona. Az alcsalád egyetlen nemzetsége a koronás galamb (Goura Stepl. Megapelia), melybe Új-Guineán és a közeli szigeteken honos 8 faj tartozik. Ezek közül kettő nem túlságosan ritka állatkertjeinkben.
A koronás galamb (Goura coronata Linn.)
Hossza 7.5, szárnyhossza 38, farkhossza 26 cm. Főszíne világos palakék, alsó háta, szárnya és farka valamivel sötétebb; a kantár fekete; köpenye, beleértve a vállakat, szennyes barnavörös; a legnagyobb szárnyfedők középükön fehérek s így szalag képződik, tövük fekete, hegyük barnavörös; a farktollak hegyét széles, világos palaszürke szalag díszíti. Szeme skarlátpiros, csőre sötét szaruszürke, lába piros, fehéres beporzással.
A valamivel nagyobb legyezősgalamb (Goura victoria Fraser) főszíne szintén palakék, de alsó része gesztenye-vörösbarna, a szárnyszalag kékesszürke, farkán pedig széles harántszalag fehéresszürke, koronájának tollai sem végig foszlottak, hanem végükön hosszúkás háromszögalakú kis zászlók vannak. Szeme cinóbervörös, lába hússzínű.
„A koronás galamb mondja Rosenberg nagy számban él Új-Guinea partvidékén és Waigiu-, Salawati- és Misul-szigeteken. Életmódja hasonlít a fácánokéhoz, kisebb csoportokban kóborol az erdőben s szívesen tartózkodik a földön.” Wallace gyakran látta Új-Guinea erdei ösvényein szaladgálni, mert a nap legnagyobb részét a földön tölti, ahol lehullott gyümölcsökkel táplálkozik s csak fölriasztva száll a közeli fa alsó ágainak egyikére, melyen az éjszakát is tölti. Fészke, Rosenberg szerint, lazán összerótt gallyakból áll. Gyakran hozzák élve Amboinába, Bandára, Jávára és innen Európába, amiből az a téves hit keletkezett, hogy ezeken a szigeteken is honos. A legyezős galamb, úgy látszik, ritkább és Új-Guinea délibb vidékeit lakja. A hím, Heinroth szerint, este sajátságos, hangos, spondeus ütemű zenébe fog. Csaknem teljesen megegyezik a pápuák muzsikájával, melyet nagy fadobjaikon játszani szoktak.
Élő koronás galambokat ma is még leggyakrabban Hollandia állatkertjeiben láthatunk. Egyszerű táplálék mellett jól tarthatók, védett helyiségekben könnyen állják a telet és meglehetős rendesen költenek.
3. alcsalád: Sörényes galamb-formák (Caloenadinae) | TARTALOM | 5. alcsalád: Fogasgalamb-formák (Didunculinae) |