Jasszána (Jacana Schaeffer)

A jasszána (Jacana jacana L.)

Jasszána (Jacana jacana Linn.).

Dél-Amerika egyik legközönségesebb madara. Teste könnyed és szép alakú. Finom, karcsú csőre tövén lévő homloklemeze csupasz és elálló. Szájszögletében csupasz lebernyegje van. Magas, vékony lábán hosszú ujjak vannak, melyek karmai majdnem olyan hosszúak, mint maguk az ujjak. Szárnya keskeny és hegyes, evezőtollai közül a harmadik a leghosszabb. Szárnya hajlásán befelé forduló erős tüskét visel. Rövid farka puha, gyenge, kissé hegyesedő tollakból áll és lekerekített. Az öreg madár feje, nyaka, melle és hasa fekete, háta, szárnya és hasa oldala vörhenyesbarna. Evezői sárgászöldek, hegyük fekete, farktollai sötét vörhenyesbarnák. Szeme halványsárga, csőre piros, hegye sárgás, csupasz homloklemeze és szájzuglebernyegje vérvörös, lába ólomszürke, szárnytövise sárga.

A jasszánát szép színezete miatt szeretik és nem bántják; az emberi lakóhelyek közvetlen közelében is megtelepszik, kivált az ültetvények vízlevezető árkaiban. Leszálláskor csinos szárnyait felemeli, mintegy mutogatva a napsugáron tisztán ragyogó szép sárgászöld evezőit, hogy azok teljes szépségükben érvényesüljenek. A vízi növények nagy, zöld levelein a verőfényben tovaszáguldó jasszánák még ezeknek a növényeknek a pompás virágainál is káprázatosabb látványt nyujtanak. Hangos kacagáshoz hasonló hangjukat rendesen leszálláskor, vagy közvetlenül felrepülés előtt hallatják, ezzel egyszersmind veszélyben forgó társaikat is figyelmeztetik.

A levéljáróféléket Afrikában két faj képviseli. Az egyikről, a madagaszkári levéljáróról (Phyllopezus albanicus Is. Geoffr.) Silbree azt mondja, hogy a legnagyobb könnyedséggel úszik és bukik. A másik fajról, az afrikai levéljáróról (Phyllopezus africanus Gmel.) Parcival emlékezik meg. Ez is tud kúszni különösen akkor szokott lebukni, ha meg van sebesülve. Lábaival a növények szárába fogódzva lapul a víz alatt, csak a fejecskéjét dugja ki és várja, míg elmúlik a veszedelem.