Az izlandi partfutó (Tringa canutus Linn.)

Nyáron általában sötétbarnás vörös, alul a fehéres hastollak kivételével egyszínű, felül azonban nyílalakú fekete szárfoltokkal és széles szegéllyel; hátának alsó része és farcsíkja barnással kevert fehér alapon fekete harántszalagozással. Elsőrendű evezői feketések, száruk fehér, a másodrendűek szürkék, a leghátulsók fehér szegéllyel. Farktollai szürkék, szélük fehéres. Téli tollazatuk felül hamuszürke, világosfakó szegélyezéssel, alul szürkésfehér, oldalt sötétebb színű. Begyén keskeny szársávok vannak. Szeme barna, csőre fekete, lába szürkésfekete. Mintegy fejhosszúságú csőre egyenes.

Az izlandi partfutó legritkább átvonuló madaraink közé tartozik, amelyből csak alig néhány példány ismeretes. Ezek közül, sajnos, egyetlenegy se került sem a Nemzeti Múzeum, sem a Madártani Intézet gyüjteményébe. 1810 október 16-án lőttek két példányt a Fertőn, amelyek közül egy a bécsi Természetrajzi Múzeumba került. Ugyancsak a Fertőn lőtt Dombrowski 1887 szeptember 24-én egy darabot s a következő napon látott még 4 darabot. 1895 szeptember 14-én Gaal Gaszton lőtt két példányt Balatonlellén. Dr. Almásy György gyüjteményébe került egy 1895 őszén Kevevárán (Temeskubin) lőtt példány, ahol Chernel 1897 augusztus 30-án 4 darabot látott. Wachenhusen gyüjteményében is két példány van ebből a ritka fajból; ezeket 1892 október 2-án szerezte a székesfehérvári Sós-tónál.