Vízicsibe (Porzana Vieill.)

A nemzetséghez tartozó 16 fajt főleg rövid, oldalt összenyomott csőr és hosszú hátulsó lábujjak jellemzik. Majdnem az egész Földön el vannak terjedve.

A pettyes vízicsibe (Porzana porzana Linn.)

Az európai fajok között legnagyobb. Homloka és feje eleje, torka, begye és melle felső része szürkés palakék, melle felső része szürkés olajbarna árnyékolással és fehér pettyezéssel. Feje teteje és tarkója olajbarna, dolmánya és válla sötét olajbarna, gyakran feketével szegélyezett pettyekkel, foltokkal, vonalkákkal rajzolva. Szeme sötét vörhenyesbarna, csőre töve narancsvörös, hegye piszkossárga, többi része citromsárga, lába sárgászöld.

Fészkelőterülete egész Európa, Közép- és Észak-Ázsia, téli szállása Dél-Európa, Észak- és Közép-Afrika, Dél-Ázsia.

A pettyes vízicsibe – babos nádityúk, vízicsirke, nádicsibe – Magyarország turjányaiban, nádas mocsarainak szélében, mindenféle vizes terület sűrű növényzetében rendesen fészkelő, ha nem is nagyon gyakori madár. Főleg az alacsonyabb vidékeken fordul elő, így különösen az Alföld megfelelő helyein, a dunántúli nagy tavakon, de a Mezőségen is akad. Átvonulóban ritkán a magasabb hegyvidéken is mutatkozik, így pl. Liptóban találkozott vele Ertl G. a vasútvonal mentén haladó sürgönydrótok alatt, amelyeken holtra zúzták magukat az éjjeli átvonulók. Március végén kezdődik a vonulása, folytatódik áprilisban, ősszel októberben és novemberben távozik. Vízinövények magvaival, hajtásaival, vízirovarokkal él. Gazdaságilag nincs jelentősége, de mint ártatlan, kedves madár föltétlenül kíméletet érdemel, dacára annak, hogy a madárvédelmi törvény nem védelmezi és csak a vízimadaraknak kijáró április 16-tól június 30-ig terjedő időben helyezi tilalom alá az új vadászati törvény.

A kis vízicsibe (Porzana parva Scop.)

Feje búbja, tarkója, dolmánya és szárnya olajbarna alapon többé-kevésbbé előtűnő mélyfekete szárfoltokkal és néhány kerek fehér foltocskával van rajzolva. Arca és egész alsó fele kékes hamuszürke, lágyék- és alsó farkfedőtollai pedig sötét hamuszürkék, széles fehér harántszalagokkal. Evezői feketésbarnák, szélük olajbarna. Alsó szárnyfedői feketésszürkék, farktollai feketék, olajbarna szegéllyel. Szeme égőpiros, csőrének töve élénkpiros, közepe zöld, hegye sárga, lába élénkzöld.

A kis vízicsibe Magyarország nádas tavaiban, turjányaiban elég gyakori fészkelő madár. Sokkal több helyről ismerjük a tojásait, mint pl. a törpe vízicsibéét. Biztosan fészkel, vagy fészkelt a következő helyeken: Ürbő és Apaj puszták, Izsák, Horgos, Dabas, Újhartyán, Óverbász, Újvidék, Nagyfalu, Obedszkabara, az Alföldön, továbbá Fertő, Balaton, Velencei tó, Drávafok, Molnaszedőcs, Tárnok a Dunántúlon. Különösen gyakori a Velencei tavon és Ürbő pusztán, mely utóbbi helyen pl. 1929-ben tán több száz pár is fészkelt. A magasabb vidékeken csak ritka átvonuló, de a középhegységben még fészkel is, így pl. az erdélyi Mezőségen. Áprilisban és szeptemberben vonul. Gazdaságilag jelentősége nincs, a madárvédelmi törvény nem védi, csak a fészkelés időtartamára az új vadászati törvény. Mint pusztuló madár azonban föltétlenül védelemben részesítendő természetvédelmi szempontból.

A törpe vízicsibe (Porzana pusilla Pall.)

Nagyon hasonlít a kis vízicsibéhez, de alig észrevehetően kisebb. Torka, nyaka eleje és melle szürkéskék. A hím felső részének tollain fekete alapon nemcsak széles olajbarna szegély van, hanem finom fehér feccsentésekkel, vonásokkal, pontokkal és karcokkal is sűrűn van rajzolva. Alsó részének oldaltollain, has- és alsó farkfedőtollain bágyadtfekete alapon két-három fehér harántszalagot hord. Csőre zöld, lába halványpiros. Hosszúsága mintegy 19 cm.

A törpe vízicsibének két alfaját különbözteti meg Hartert, az egyik a Porzana pusilla intermedia (Herm.), a másik a Porzana pusilla pusilla (Pall.). Az előbbit nevezzük röviden törpevízicsibének, a másikat keleti törpe vízicsibének. Nálunk a nyugati forma, a törpe vízicsibe fordul elő. A turjányokban, általában sűrű növényzettel, különösen a mocsári kutyatejjel borított álló vizekben tanyázik, nem minden esztendőben egyforma számban. Mint egyedüli fészkelőhelye a Duna-Tiszaközén levő Ürbő puszta és annak távolabbi környéke ismeretes, ahol egyik-másik esztendőben valósággal gyakori volt, most azonban már évek óta kimaradt s nyoma veszett. Vonuló madár, amely áprilisban érkezik és októberben elvonul. Átvonulóban az Alföldön és Dunántúlon kivül ritkán Erdélyben és a Felvidéken is megkerült. Gazdaságilag jelentéktelen, a madárvédelmi törvény nem védelmezi, csak a vadászati törvény biztosít számára kíméletet a fészkelési idő tartamára, április 16-tól június 30-ig. Ennek dacára is azonban feltétlenül védendő ez a pusztuló, ártatlan és ritka madár.