Fú (Porphyrio Briss.) | TARTALOM | HATODIK REND: Tyúkszerű madarak (Galliformes) |
A szárcsanemzetség világszerte elterjedt 13 faja abban különbözik a többi guvat-félétől, hogy lábujjai bőrkaréjokkal vannak ellátva. Testük erős, oldalt némileg lapított; nyakuk középhosszú, fejük meglehetősen nagy, csőrük összenyomott kúpalakú, széle kissé fogazott és éles. A családra jellemző homloklemezük nagy, lábuk elég hosszú, oldalt összenyomott és főleg karéjokkal ellátott hosszú ujjaival tűnik ki. Szárnyuk középhosszú, a második és harmadik evezője leghosszabb. 1416 kormánytollból álló farkuk igen rövid és a fedőtollak alá van rejtve. Apró tollazatuk rendkívül sűrű.
A nemzetség legismertebb faja. Tollazatának uralkodó színe meglehetősen egyhangú palafekete, amely fején és nyakán sötétebbnek, mellén és hasán világosabbnak látszik, mint a hátán. Szeme világospiros, csőre és homloklemeze vakító fehér, lába ólomszínű, sarkánál pirosas sárgászöld.
A szárcsa Európában és Közép-Ázsiában mindenütt előfordul, azonkívül egész Afrikában, Dél-Ázsiában és Ausztráliában is megtalálták, ahová téli szállásra szokott menni.
Uszólábainak megfelelően a szárcsa többet van vízen, mint szárazon. A partra is elég sűrűn kimegy, különösen a déli órákban, hogy kipihenje magát és tollát megtisztogassa. Lábai kitünő evezők, mert ami a bőrkaréjokból lemegy szélességben, azt az ujjak hosszúságukkal bőven pótolják. A bukásban sok úszómadárral felveszi a versenyt. Tekintélyes mélységre le tud bukni és szárnyai segítségével jókora darabon elevez a víz alatt. Mielőtt a levegőbe emelkednék, jó darabon nekifut, t. i. szárnyait verdesve nyargal a vízen és lábaival oly erősen csapkodja a vízet, hogy messziről lehet hallani a robajt, amit ezáltal okoz.
A szárcsa hóda, tikhódas, sárcsa, sárca, szacskó Magyarország terjedelmesebb nádas tavaiban, turjányaiban és egyéb állóvizeiben gyakori, sőt helyenként tömegesen előforduló madár. Elterjedése azonban túlnyomóan az Alföld és Dunántúl említett vízeire terjed ki, már a magasabb hegyvidéket kerüli. A mezőségi tavakon még szintén igen gyakori. Korán érkező vonuló, többnyire már februárban „talicskáznak”, szólogatnak a vonulók, ősszel pedig csak jó későn novemberben, illetőleg az első fagy idején vonulnak el tőlünk. Melegforrásoknál vagy más okból be nem fagyó vízeknél egyesek át is telelnek.
A szárcsa a gyűrűzési kísérletek szerint Olaszország tengerparti lagunáiban tölti a telet, tehát nem megy messzire. Tavasszal a fiókák visszatérnek arra a vízre, ahol kikeltek. A Velencei-tavon gyűrűzött szárcsák közül többet lőttek újból a Velencei-tavon, de másutt nem akadt belőlük.
Táplálkozása révén némi kárt tehet a halászatnak, s ezért a mesterséges halastavakban nem éppen szívesen látott vendég és ott üldözhető is. Jelenleg még gyakori, úgyhogy még nem kell a védendők közé felvenni s ezért az új vadászati törvény is csak az általános tilalom tartamára védi április 16-tól június 30-ig.
Húsa eléggé élvezhető, ha bőrét teljesen lenyúzzák és a csontokról is lefejtik s pörköltnek vagy fasírozottnak készítik el.
Fú (Porphyrio Briss.) | TARTALOM | HATODIK REND: Tyúkszerű madarak (Galliformes) |