Talegalla tyúk (Catheturus Swains.)

A nemzetség jegyei: izmos termet, magas csőr, közepes vagy hosszú farok, rövidujjú, erős láb, rövid, kerek szárny. Jellemző végül a nyak előrészén lelógó, duzzadt csombók.

A talegalla tyúk (Catheturus lathami Lath.)

Talegalla tyúk (Catheturus lathami Lath.).

Körülbelül fácánnagyságú madár. Uralkodó színe fölül barnásfekete, a hát alja és a farcsík világosabb; alsó részei barnásszürkék. A tollak többé-kevésbbé fehérszegélyűek. Fejének és nyakának csupasz részei skárlátvörösek. Lecsüngő csimbókja élénk sárga. A jérce valamivel kisebb, csombókja fejletlenebb. Északkelet- és Kelet-Ausztráliában honos, de elterjedtségének határai máig sincsenek pontosan megállapítva.

Életmódjáról legújabban Le Souëf megfigyelései tájékoztattak bennünket. Szerinte félénk, remete életet élő madár, amely ritkán kerül szemeink elé. Igen gyors futó, míg repülése nehézkes. Az ivarok általában nem különböznek egymástól, csak nász idején van a kakasnak olyan vörhenyessárga csombókja a nyakán, amelyet tetszése szerint fölfújhat. Általában csöndes madarak, csak a fészekkupac mellett, s éjjeli szállásra menésekor hallatja rekedt kiáltását.

Táplálékuk rovarokból és bogyókból áll. Évről-évre új fészekkupacot kotornak össze. Ez lényegében lombból és rőzséből áll, földet keveset kaparnak hozzá. Így a következő évben alig van már nyoma. A fészekkészítés csaknem egyedül a kakas föladata. Ezenkívül még őrzi is. A tojó októberben vagy november elején kezdi tojásait lerakni. Ez a művelet főbb vonásaiban úgy megy végbe, mint a lábastyúkoknál. Háromnaponként szaporodik a tojások száma, míg a 12–16-ot eléri. Héjuk vékony és fehér.

A kikelt fióka – mondja Sclater – legalább 12 óráig a kupac belsejében vesztegel, a nélkül, hogy a legkevésbbé is erőlködnék kibujni. Ez időn át a kakas éppoly mélyen betakarja, mint a többi, még ki nem kelt tojást. Második nap azután előbujik, még pedig teljesen kifejlett tollakkal. De úgy látszik, tollainak nemigen látja hasznát, mert merőben erőteljes lábait veszi használatba. Délután megint visszavonul a kupacba, s aggódó apja újra betemeti, habár kevésbbé mélyen, mint előbb. Harmadnapra aztán teljesen repülős.

Otthoni tájainak erdőségeiben – más tyúk-félék módjára – kis csapatokban él. Az erdőben való futkározás közben hangos kotyogást hallatnak. Felriasztva könnyű szerrel menekül, mert a legsűrűbb bozótokban is mesterien tud keresztül szaladni. Húsa ízletes.