Kimangó (Ibycter Vieill.) | TARTALOM | 3. alcsalád: Héja-formák (Accipitrinae) |
A sólyomkeselyű-nemzetség 2 faja az Újvilágban él, hol Floridától és Kaliforniától Patagóniáig és a Tűzföldig, valamint a nyugatindiai szigetek közül Kubán és Trinidadon fordul elő. Törzsük karcsú; csőrük nagy és karcsú, a tövénél egyenes és magas, kampója gyenge; hosszú és erős szárnyukban a 3-ik evező a leghosszabb; az összecsukott szárnyak majdnem elérik a fark végét; meglehetős hosszú farkuk csapott végű; merev tollazatuk fénytelen.
A karakara (Polyborus tharus Mol.)
Fejtetejének és tarkójának bóbitaszerűen fölmereszthető tollai sötét barnásfeketék; háta barnásfekete, fehér harántcsíkokkal; szárnya sötétbarna; kormánytollai fehérek, igen keskeny halványbarna keresztsávokkal és egy széles feketésbarna végszegéllyel. Szeme szürke vagy vörhenyesbarna, csőre világoskékes, lába narancssárga, viaszhártyája, kantárja és csupasz szemkörnyéke barnássárga.
A karakara Dél-Amerika sík vidékein, kivált a pusztákon és a ritkás, gyérállományú erdőkben párosával él.
Táplálékuk állati eredetű anyagból áll. A sivatagban ölyvek módjára vadászgatnak egerekre, apró madarakra, kétéltűekre, csigákra és rovarokra, míg a tengerparton az ár által partra vetett állatokat szedegetik fel. Azara megfigyelte, hogy a nandukat, bárányokat és szarvasborjakat is üldözi.
A bennszülöttek igen gyűlölik, mert a szárításra szánt és napra kitett húst a legnagyobb arcátlansággal lopja el, de változatosság szempontjából szívesen elrabolja a fiatal tyúkokat is, s az egyébfajú gyengébb, sőt erősebb háziállatokat is üldözi.
Hogy a karakara alkalomadtán az emberi holttestet is fölfalja, az kétségtelen, és erre viselkedésükből is következtethetünk olyankor, mikor valahol a sík pusztaságon álomra hajtjuk fejünket. „Fölébredve, mondja Darwin minden szomszédos halmon vagy dombon láthatunk egy vagy több karakarát, amint nyugalmas türelemmel, de sanda szemmel leskelődnek reánk.”
Repülve követik a ragadozómadarakat is, hogy zsákmányukat elragadják tőlük. A nagyobb gólyákat is üldözik, ha észrevették, hogy valami nagyobb húsdarabot nyeltek el és addig gyötrik őket, míg a már lenyelt falatot újra ki nem adják és nekik át nem engedik. Viszont őket is mindenféle madár bosszantja és ingerli.
A karakara, amint azt Warga Kálmán a budapesti állatkertben megfigyelte, nemcsak a külső, hanem a belső ujját is képes előre-hátra vetélni.
Kimangó (Ibycter Vieill.) | TARTALOM | 3. alcsalád: Héja-formák (Accipitrinae) |