Gatyás ölyv (Archibuteo Brehm)

Négy faj tartozik ebbe a nemzetségbe. Csüdjük tollas, mint a sasoké. Az Ó- és Újvilág északi részében Dél-Európáig, a Himalájáig és Mexikóig fordulnak elő.

A gatyás ölyv (Archibuteo lagopus Gmel.)

Gatyás ölyv (Archibuteo lagopus Gmel).

A Föld északi országaiban, különösen a tundrán él. Csőre kicsiny és keskeny, erősen hajlott és hosszú kampójú; hosszú szárnyainak harmadik vagy negyedik evezője a leghosszabb és a szárnyak összehajtva a hosszú, kerekített fark végét elérik. A tollazat laza, a gége tájékán sertékké alakult át; a tollak nagyok és hosszuak, a fej és tarkó tollai középhosszúak és kerekítettek. Szerfölött változó színezete fehér, sárgásfehér, vörösesszürke, barnásfekete és barna szín keveréke.

A gatyás ölyv hozzánk északról októberben érkezik, de többnyire valamivel későbben, hogy itt, mint téli szállásán, márciusig, sőt áprilisig időzzön. Helyenként és némely évben igen gyakori.

Tápláléka a tundrán a lemming, ahol ez a rágcsáló roppant gyakori. De a tundra más állatait sem veti meg és még a havasi nyulat is veszélyezteti, amikor fejlődő fiókái kíméletlenebb zsákmányolásra késztetik, mint egyébkor.

A gatyás ölyv – téli kánya, pallagi kánya, őszikánya – Magyarország leggyakoribb téli ragadozómadara, amely a téli időjárás beköszöntése szerint októberben vagy novemberben érkezik hozzánk s márciusban költözik vissza északi hazájába. Nem ritkán még áprilisban is akad belőle. Mint téli vendég eleinte ellepi az egész országot, de minél erősebb a hideg és minél nagyobb a hó, annál inkább összezsúfolódik az alacsonyabb vidékeken. Minden télen rengeteget lőnek belőle s nem túlzás, ha azt mondjuk róla, hogy jelentékeny mértékben hozzájárul a vidéki madárkitömők megélhetéséhez. A messze északon (Lappföldön gyűrűzött gatyás ölyveket ismételten lőttek Magyarországon) nevelkedett, jámbor és gyanútlan gatyás ölyvifjak tömegesen esnek áldozatul a kezdő vadászoknak és vasárnapi puskásoknak, akiknek aztán első dolguk ezt a trofeát kitömetni. Pedig igazán kár értük. A gyomortartalom vizsgálata alapján a gatyás ölyv is nagyon hasznos madár, amely kíméletet és védelmet érdemel. Dr. Greschik J. megállapítása 200 gyomortartalomvizsgálat alapján az, hogy „a téli hónapokban nálunk tartózkodó gatyás ölyv túlnyomóan mezei pockokra vadászik”. Rovására esik, hogy ennek a 200 gatyás ölyvnek a gyomrában két ízben nyúlszőr- és öt esetben fogolyrészek is akadtak, de ennek dacára sem lehet teljesen elzárkózni az elől a megfontolás elől, hogy károssága csak lokális, hasznossága ellenben országos jelentőségű. A gatyás ölyvvel szemben követendő eljárást a következőkben lehet megállapítani: vadtenyésztők jól nézzenek a körmére s ha károsnak bizonyul, éljenek a törvényadta joggal és a kártevők lelövésével védekezzenek; ez a lehetőség különösen erős tél idején várható, amikor rendes egértáplálékához egyrészt nem tud hozzájutni, másrészt az elgémberedett vad még ennek az ügyetlen vadásznak is áldozatul eshetik. Egyébként ne bántsuk, bármennyire is csábítsa a puszta vagy tanyai kútgémeken gubbasztó és közelre beváró nagy ragadozómadár a vadászt arra, hogy leterítse.