Kuhi (Elanus Savi)

A nemzetségnek öt egymáshoz hasonló faja Európa kivételével minden földrészen képviselve van, de Európában sem idegenek, mert egy faj már ismételten itt is megkerült. A fej nagy és kerekded, a test zömök, a csőr rövid és aránylag magas, erősen görbült és hosszúkampójú, a felső káva éle enyhén kihajlott; a láb igen erőteljes és rendkívül hegyes karmokkal fegyverezett, a szárny igen hosszú, második evezője a leghosszabb; a tollazat igen lágy, rendkívül finom, foszlott és selymes, szinte olyan, mint a baglyoké.

A feketeszárnyú kuhi (Elanus caeruleus Desf.)

Felül szép hamuszürkéskék, homloka és alsó részei fehérek, szárnyfedői és vállai feketék. Szeme előtt fekete folt van, mely keskeny sávként halántékáig húzódik. A kézevezők belső zászlója az utolsók kivételével a tövén fehér, egyéként sötét hamuszürkék, hegyük feketésbarna, a karevezők hamuszürkék, belül, a hegyeik felé fehérek, a két középső kormánytoll hamuszürke, a többi fehér, kívül szürkés szegéllyel, a legkülsők pedig tiszta fehérek. Szeme pompás élénkvörös, csőre fekete, a viaszhártya, valamint a láb narancssárga.

A kuhi már Sziriában nem ritka, Egyiptomban pedig közönséges. Innen kezdve egész Afrikában és Dél-Ázsiában elterjedt és nem nagyon ritkán Európába is elvetődik.

A kuhi életmódjában némileg az ölyvekhez, de némileg a rétihéjákhoz és baglyokhoz hasonló. Fő-, sőt majdnem kizárólagos tápláléka az egér; sáskát csak mellesleg eszik. Természetesen a madárfiókákat sem veti meg és Heuglin szerint sivatagi gyíkokat is fog, sőt a denevért is elkapja.

A kuhi éppoly csinos, mint kedves madár. Egyiptomban megbízik az emberben, mert ott valóban meg is bízhatik benne.