Tantalusz (Pseudotantalus Ridgw.)

[Régi neve: Tantalus.]

A tantalusz-nemzetség képviselői bizonyos tekintetben hasonlók az ibiszekhez. Testük erőteljes, fejük elég nagy és közepes hosszú; hosszú, kerekded és éles kávaélein észrevehetően betűrt csőrük a tövén vastagabb, mint kissé hajlott hegyén. A lábszár hosszú és erős, a láb hosszúujjú, az ujjak közti hártya széles, a szárny hosszú és széles, az evezők közül a második a leghosszabb, a fark rövid, a tollazat dús, de apró; egyes fajoké puha és szépszínű. E nemzetséghez négy faj tartozik, amelyek közül kettő Indiát, beleértve Szumatrát és Jávát és egy-egy pedig Afrikát, Madagaszkárral és Amerikát az Egyesült-Államok déli részétől Argentínáig lakja.

Az afrikai tantalusz (Pseudotantalus ibis Linn.)

Színe fehér, hátán rózsavörös futtatású; a fehérhegyű szárnyfedők és válltollak vége rózsavörös vagy bíborszínű, keskeny sötétebb szegélyű harántfolttal rajzolt; az evező- és kormánytollak fénylő zöldesfeketék, az alsó szárnyfedőtollak a felsőhöz hasonlók, de még pompásabb színűek. A szem sárgásfehér, a szemhéj piszkos rózsaszínű, a csőr viaszsárga, a láb halványvörös, csupasz arca cinóbervörös, torka narancssárga. Hossza 90–104, kiterjesztett szárnymérete 160–170, szárnyhossza 47–50, farkhossza mintegy 15 cm.

A tantalusz hazája Közép-Afrika. Augusztusban viseli a díszruháját; eszerint föltehető, hogy a költési idő szeptemberre esik.

Amennyire emlékszem, mindig csak a vízben, vagy annak közelében találtam, a folyóktól sohasem annyira távol, mint a tulajdonképpeni gólyákat. Főtáplálékát a halak, vízi kétéltűek és férgek szolgáltatják.

Jerdon írja, hogy a tantalusz rendesen társaságban, magas fákon fészkel, nagy fészket épít és 3–4 tojást rak. A homályos fehér tojások méretei, Rey kilenc példánya után, átlag 62.7×41.5 mm méretűek.

Újabb időben fiatal tantaluszok Nyugat-Afrikából többször kerültek elevenen Európába. Tartásuk semmiféle nehézséget sem okoz, mert ugyanolyan eledellel beéri, mint aminőt a gólyának adunk.

Az indiai tantalusz (Pseudotantalus leucocephalus Forst.)

Más néven gödény-ibisz. Reichenow szerint fehér; szárnyai, farka és széles mellszalagja zöldesfekete, szárnyszalagja fehér, rózsás lehelettel, csupasz képe és csőre sárga, lába vörös. Méretei az előző fajéval egyezők. Hangja rekedtes krákogás és szorgalmasan kelepel a csőrével, miközben a fejét is rázza. Fészkei Ceylonban tüskés fák vízszintes ágain vagy sudáran vannak, és a vékony ágak szolgáltatják az alapot. Tekintélyes, mintegy 60 cm széles alkotmányok, amelyek husángokból állanak és lapos, kisebb ágacskákból kirakott csészéjük van. Elő-Indiában a fészkek többnyire banán- és tamarindafákon vannak, gyakran egy-egy fán húsz is és a helységek közepén. A tojások rendes száma három, ritkábban kettő vagy négy. Oválisak, mintegy 7 cm hosszúak és félannyi szélesek, héjuk fénytelen, tompa-fehér, némelykor sötétbarnán foltozott, vagy sávozott.