Kormos albatrosz (Phoebetria Rchb.)

Ennek a nemzetségnek csak egy képviselője van.

A kormos albatrosz (Phoebetria fuliginosa Gmel.)

Kormos albatrosz.

Barna és szürke tollazata a lámpa fölött bekormozott papirosra emlékeztet. Szeme mögötti hófehér foltja, Chun szerint, valósággal démoni arckifejezést kölcsönöz ennek az érdekes alaknak.

Az albatroszok tulajdonképpeni hazája a déli félteke óceánja. A Baktérítőtől északra, legalább is az Atlanti-óceánon csak elvétve jelennek meg; így a Diomedea melanophrys-t a Faröer- és Orkney-szigeteken, sőt a Spitzbergákon is lőtték. Minden megfigyelő kiemeli a levegő e keselyűinek csodás repülését. Szárnya alig mozdul meg; úgy emelkedik a magasba és ereszkedik a mélybe, mintha nem is erőltetné meg izmait. Olyan büszkén, függetlenül lebeg a hajó közvetlen szomszédságában, mintha ura volna mindennek, ami alatta van. Ha megpillant valamit a vizen úszva, kiterjesztett szárnyaival lassan leereszkedik, rátelepszik a vízre és úszva költi el táplálékát, mint a sirály vagy ruca; azután kiterjesztett szárnyakkal végigfut a tenger tükrén, köröket ír le és újra felemelkedik. Mozdulatai minden erőteljességük mellett is kecsesek. Repülése gyors, akár széllel, akár szél ellen szalad. Tschudi, hogy kitartását megállapíthassa, egy elfogott példány fejét és mellét kátránnyal kente be és így bocsátotta útnak. Noha a hajó átlag 4½ csomó sebességgel haladt, a kátránnyal megjelölt madár hat teljes napig követte.

Mint minden falánk madár, az albatrosz is megfeledkezik az óvatosságról: ha viharos időben hosszabb ideig nem jut prédához, hat-nyolcszor egymásután bekapja a horgot s ha szabadon bocsátják a hajó fedélzetéről, még vérző csőrrel is újra a szalonna- vagy húscsali után kap. Kemény húsát a tengerészek csak friss hús hiányában eszik; ilyenkor – hogy kellemetlen ízét elvegyék, 24 órára tengervízbe vagy szélnek teszik ki.

Gyors emésztése arra készteti, hogy folyton egyék; puhatestűeken kívül nagyobb dögöket is elfogyaszt. Le Souëf szerint a Thalassogeron cautus Gmel. a Bass-szoros szigetein csokoládébarna földből építi fészkét, amely 8–18 cm magas. Egyetlen tojását október első felében rakja le; közvetlenül a mellcsontja mögött hosszanti, redőalakú, csupasz költőfoltja van, amelybe a kotló albatrosz valósággal belefogja tojását.