4. Féreggyíkok (Blanus Wagl.)

A keleti féltekén élő, kevésszámú ásógyíkok egyik nemzetsége. Teste féregforma; orrlyuka az első felső ajakpajzsba nyílik. Homlokát egyetlen nagy pajzs, nyakszirtjét három pár négyszögletű pajzs fedi. Törzsén 110–125, a farkán 20–22 gyűrűje van. Szemei nagyon aprók. A fogazatot 8 felső, 14 alsó állkapocsbeli és állközti csontokon lévő fog alkotja.

A szürke féreggyík (Blanus cinereus Vand.)

Testének mindkét oldalán világosan látható barázda fut végig. Hossza 22 cm; színe szürkésbarna vagy vörhenyesbarna.

Arról, hogy a szabadban hogyan él, nincsenek tüzetesebb megfigyeléseink. Csak annyit tudunk, hogy az állat Marokkón és Algíron kívül Spanyolországban és Portugáliában is honos. A föld alatt, nevezetesen kövek alatt, vagy mint tropikus vidéken élő rokonai – hangyabolyokban él.

Első tekintetre a szürke féreggyíkot könnyen összetéveszthetnők a földigilisztával, mivel ehhez hasonlóan testének összehúzásával és függőleges kígyózással mozog, nem pedig oldalsó hajlásokkal, mint a többi lábatlan gyík és a kígyók. Közelebbi vizsgálatkor az erős fogakkal fegyverzett száj azonnal elárulja.

A szürke féreggyík leginkább százlábúakkal táplálkozik.

Bedriaga J. szerint állatunk soká bírja a fogságot. Ő eleinte összezúzott lisztkukacokkal tartotta foglyait, aztán, amikor ezek kifogytak, lisztpéppel tett kísérletet, s az állatok ezt is elfogadták, sőt ettől szemmel láthatóan gyarapodtak is.