5. Zsombéklakó siklók (Drymobius Cope)

Lényegileg abban különböznek az óvilági haragos siklóktól, hogy több foguk van, a felső állkapocsban 22–38, valamint abban is, hogy alsó elülső szempajzsuk hiányzik. Leghátulsó 2 vagy 3 felső állkapocsfoguk mindig erősebb, sőt talán hosszabb is a megelőzőeknél.

A tigrissikló (Drymobius bifossatus Raddi)

Tigrissikló (Drymobius bifossatus Raddi).

A tigrissikló testét 15 hosszanti síma pikkelysor födi. A nemzetség többi 8 fajától megkülönbözteti, hogy szemét 3 felső ajakpajzs helyett csak 2 határolja, valamint színe és rajzolata is. Hossza 2 m. Mintázata Wied herceg szerint nagyon állandó, nemek szerint sem különbözik és az életkorral sem változik jelentékenyen. Alapszíne halvány fakósárgásszürke; három sötét harántsáv tarkítja fejének elülső, két széles hosszsáv pedig hátsó részét és nyakát. Hátának mintázatát egy sor szürkésbarna, feketével szegélyezett nagy folt adja meg, melyek a nyakon ferde négyszögalakúak, hátrább pedig szabálytalanok és két-két oldalfolt csatlakozik hozzájuk. Az állkapocsszélek pajzsai feketén szegélyezettek. Mindkét szeme mögött egy-egy feketebarna hosszsáv húzódik a szájszögletig. A fiatal állatok foltjai szorosabban állanak, összeköttetésük szélesebb s ezért itt az általános színezet sötétebb.

A tigrissikló egész Guayanában, valamint Kelet-Brazíliának tropikus és mérsékelt vidékein egészen Rio Grande do Sulig honos. Wied herceg a Rio de Janeiro melletti bozótos magaslatokon látta és később északra Parahybában, valamint egész Espirito Santoig is megtalálta. Wucherer Bahiánál, Hensel pedig Rio Grande do Sulban figyelte meg. Espirito Santonál nem ritka, Bahiánál pedig az ott előforduló kígyók legközönségesebbike. Legszívesebben tartózkodik mocsarak mentén és bokrokkal benőtt morotvákban. Nem mozog nagyon gyorsan és mozdulatainak ügyességében sem éri utol a többi fajokat, ezért könnyen meg is közelíthető, sőt még ilyenkor sem nyugtalankodik. Eledele béka és varangy, tehát életmódja lényegében a mi vízi siklónkéval azonos.