13. Törpe kígyók (Calamaria Boie)

A símafogú siklók legutolsó nemzetségeként a törpe kígyókat soroljuk fel, melyeknek mintegy 40 faja Hátsó-Indiában, Burmában, Dél-Kínában és a Maláji-szigeteken van elterjedve, különösen gyakoriak Jáva, Szumátra és Borneo szigetén. Törzsük hengeres és merev, fejük nagyon rövid és nem különül el a nyaktól, farkuk többé-kevésbbé rövid és kihegyezett. Törzsüket és farkukat 13 hosszanti sorban álló, többé-kevésbbé egymásra boruló kerek és síma pikkelyek födik; a haspajzsaik jól fejlettek, a farok alsó részének a pajzsai két sorban vannak elrendezve. A fejpajzsok száma nagyon csekély, mert a kantárpajzsok, különböző orrpajzsok és halántékpajzsok hiányzanak. Kerekpupillájú szemük kicsiny, orrlyukaik oldalt egy-egy nagyon kicsiny orrpajzsban helyezkednek el. Szájukról nincs különösebb megemlíteni valónk, felső állkapcsuk fogai meglehetősen egyformák s mellettük még ínyfogaik is vannak, alsó állkapcsuk elülső fogai mindig hosszabbak a hátsóknál.

A törpe kígyók onnan kapták a nevüket, hogy egyik fajuk sem nő 51 cm-nél hosszabbra; legtöbbjük azonban ennek a hosszúságnak felét s egyesek még egyharmadát sem érik el. Férgek és földi kígyók módjára ledőlt fatörzsek s kövek alatti búvóhelyeken élnek, kizárólag a földön, olykor a föld alatt is és rovarokkal, valamint férgekkel táplálkoznak, míg maguk gyakran más kígyóknak, így kisebb mérges siklóknak esnek áldozatul, annál is inkább, mert ezek is hasonló helyen tanyáznak. Elegendő lesz, ha a legismertebb fajok egyikét írjuk le.

A jávai törpe kígyó (Calamaria linnaei Boie)

Jávai törpe kígyó (Calameria linnaei Boie).

A jávai törpe kígyó csak 33 cm-nyire nő meg. 4 felső ajakpajzsa van és azzal tűnik ki, hogy első pár alsó ajakpajzsa nem érintkezik egymással az állpajzs mögött, mint a többi kígyóké, hanem az elülső csatornapajzsok az állpajzs hátsó pereméhez csatlakoznak. Színezete, de még inkább rajzolata rendkívül változó. Feje és törzse világosabb vagy sötétebb barna, pompás kék árnyalattal s majd egyszínű, majd pedig fekete foltos, csíkos, vagy harántsávozott. Az élő példányok hasa kárminvörös s mindig nagy fekete kockafoltokkal díszített. Hazája Jáva szigete.

Ez a törpe kígyó rokonaival egyetemben a földön él, csak nappal mozog és kisebb gerinctelen állatokkal táplálkozik. Jobban kedveli a síkságot, mint a hegyvidéket. Cantor megfigyelései szerint sohasem található valami nagy számban. Lomha, lassan mozog s még üldözés esetén sem menekül messzire, hanem inkább mozdulatlan marad s holtnak teteti magát. Ellenségeivel szemben nem védekezik, sohasem kísérli meg a harapást és nem is menekül el előlük. Az összes kígyók között a leggyámoltalanabb; sem a hosszú bőjtöt, sem pedig a bántalmazást nem bírja ki. Fogságban mindenféle táplálékot visszautasít s csakhamar elpusztul; jóformán még megfogni sem lehet, mert egy gyönge nyomás elég ahhoz, hogy megölje. Cantor a megvizsgált példányok gyomrában rovarok maradványain kívül kevés homokot is talált.