2. Éjjeli falakó kígyók (Boiga Fitz.)

Testük hosszú, oldalt többé vagy kevésbbé erősen összenyomott; lapos, rövid arcorrú fejük világosan elkülönül a nyakuktól, szemük nagy és pupillája hasítékszerű. Fejük pajzsai a szabálynak megfelelőek, törzsük 17–31 sorban elrendezett pikkelyei símák és keskenyek, csak a hátgerinc mentén szélesebbek; farkuk alsó részét két pikkelysor borítja. Csak felső állkapcsuk 2–3 legutolsó foga barázdás. Elülső alsó állkapocsfogaik hosszabbak a hátsóknál. Megközelítőleg 30 fajuk ismeretes Dél-Ázsia, a Molukki-szigetek, Új-Guiena, Észak-Ausztrália és a tropikus Afrika területéről. Valamennyi az őserdő fáin és bokrain él, ritkábban steppe-lakók és a földön tartózkodnak. Táplálékukat hüllők, főként gyíkok alkotják, egyes fajok azonban kizárólag madarakra vadásznak, mások ismét emlősökre, például denevérekre. Günther egyik fajnak a gyomrában papagájtojást talált. Noha hazájukban gyakoriaknak mondhatók, életmódjukról aránylag keveset tudunk.

Az ulárburong (Boiga dendrophila Boie)

Ulárburong (Boiga dendrophila Boie.).

A malájok ulárburongjának a színezete is, meg a rajzolata is valóban csodálatosan szép. A fekete, fénylő alapszínből mintegy 40–90, lefelé szélesedő, a hát közepén megszakított, kivételesen foltokká széteső, gyönyörű sárga gyűrűsáv emelkedik ki; az ajak- és torokpajzsok szintén sárgák, de széles fekete szegély határolja őket; a has szintén fekete, sárga márványozással. A pikkelyek 21, ritkábban 23 hosszanti sorban sorakoznak. Kifejlett példányai elérik a 2 métert, amelyből 1/4 résznél valamivel kevesebb jut a farokra.

Az ulárburong a holland-indiai szigeteken honos, de a Maláji-félszigeten és Singaporeban is előfordul. Jáva szigetén az összes erdőségekben ott tanyázik, ha nem is éppen tömegesen s felkeresi olykor Buitenzorg növénykertjét is. Harapós és ellenségének közeledtére támadó állásba helyezkedik, törzséből tányért formálva, farkát reszketéshez hasonlóan csóválja, fejét hátragörbíti és kétoldalt ide-oda mozgatja, nyelvét öltögeti, majd elülső gyűrűit kibontva ferdén előrekap, minthogy azonban zavarja a napfény, haragjának tárgyát rendszerint eltéveszti. Jáva szigetén mindenki tudja, hogy az ulárburong harapása veszélytelen s nem is félnek tőle, bár néha az általa ejtett seb kellemetlen utókövetkezményekkel is járhat, amint ezt egy alkalommal Reichelt J. tapasztalta. Flower az ulárburong gyomrában egyszer egy kígyót (Chrysopelea ornata) talált, mely nagyobb volt, mint a gyilkosa maga. A kígyó fejével előre nyelte le áldozatát, de ennek hátsó teste meg volt törve és előre irányult. Több kígyóevő fajnak szokása ugyanis, hogy áldozatát úgy nyeli le, hogy a fejével együtt a farkát is megkísérli a torkába vinni, miáltal csak fél olyan hosszú lesz s gyomrában és nyelőcsövében jól elfér.