8. Ijesztő kígyók (Thelotornis Smith.)

A szürke falakó kígyó (Thelotornis kirtlandi Hallow.)

Pupillája vízszintesen áll; színezete szürkésbarna vagy sárgásszürke. Afrika trópusainak legnagyobb részén honos, azonkívül Natalban is előfordul s tudásunk szerint kisebb, fákon élő gyíkokkal és madarakkal táplálkozik. Ha ingerlik, akkor Müller L. szerint sajátos ijesztőállásba helyezkedik: teste elülső részét fölegyenesíti és felfujja a nyakát, amely azonban csak lefelé terjedvén ki, oldalt összenyomottá válik. Ezáltal nyakának harántsávjai sokkal jobban előtűnnek. A pikkelyek közötti bőr ugyanis a sávok határában fekete, míg másutt csaknem fehér, miáltal a kígyónak a nyakán felfúvódáskor világos és sötét sávok váltakoznak, melyek hirtelen előtűnésük alkalmával az ellenségre ijesztőleg hatnak. Növeli a külső félelmetességét a nyelv színe is; ennek tőrésze ugyanis élénk cinóbervörös, míg villásan elágazó hegyei fényesfeketék s kétoldalt annyira széthajlíthatók, hogy csaknem egyenes vonalat alkotnak, majd aztán újra szorosan egymáshoz lapulnak. A nyelvcsúcsoknak ez a váltakozó helyzete azonban sokkal lassúbb, mint általában más kígyók nyelvöltögetése és 10–12-szer ismétlődik egymásután. Ezt a fajt ijesztő állása mellett még az a szokása is megvédi ellenségeitől, hogy csak testének a környezettel megegyező színét engedi láttatni, fejét és teste elülső részét ellenben a sűrű lomb közé rejti el.