2. Álcserepesteknősök (Caretta Gray)

Hátteknőjük felnőtt korukban teljesen elcsontosodott; tarkólemezük hatszögletes. A hátpáncél legtöbb (5 vagy több) oldallemeze különbözik az előző lemezektől. E nem képviselője

Az álcserepesteknős (Caretta caretta Gray)

Álcserepesteknős (Caretta caretta Gray).

Minden melegebb tengerben megtalálható s az összes tengeri teknősök között ez a faj nyomul legmesszebb északra. A Földközi-tengerben, az Adriában is él s itt gyakran Triesztig is felhatol. Hátpáncélja fiatal korában boltozatos vagy gyengén házfödélalakú és egymás mellett fekvő, de hátsó szélükkel nem egymásra boruló szarupajzsok takarják. Hátulsó szegélye fűrészes. Feje nagy és vaskos, állkapcsai nagyon erősek és közepükön horogszerűen hajlottak. Az alsó állkapocs varrata nagyon hosszú és a páratlan homlokpajzs előtt két pajzspár fekszik. Páncélhosszúsága 1 m-nél nagyobb is lehet. Minthogy a páncél szarulemezeit nem lehet gyakorlatilag felhasználni s kizárólag állati tápláléka miatt húsát csak a szegényebb partlakó népek élvezik, azért – úgy látszik – nem nagyon üldözik. A mindegyik lábukon még két karommal ellátott fiatal állatok színe egyenletesen sötétbarna, egészen feketésbarna színig, a felnőttek felül világosabb barnák, alsó oldalukon sárgásbarnák. Hooker tapasztalatai szerint a nőstények tojásaikat áprilistól júniusig rakják le, mintegy 100 darabot s ezekből kb. 50 nap mulva bújnak ki a kicsinyek. Ezeknek átörökölt hajlamuk az, hogy a lejtőkön leereszkedjenek és a fény felé vándoroljanak. Így találják meg a vizet. Úszóképességük is átörökölt, de az alábukást előbb meg kell tanulniok. Megfigyelőnknek sikerült azt is megállapítania, hogy táplálékukat nem ösztönszerűen válogatják ki, hanem minden tárgyat, melyre ráakadtak, előzőleg megvizsgálnak, élvezhetőségük szempontjából.