4. Nagyorrú békák (Rhinophrynus D.B.)

Duméril és Bibron ismertette meg először azt a mexikói békát, mely az addig ismert összes varangyoktól eltért abban, hogy nyelve hátul van odanőve és a hegye mozgatható (ma már ismeretes még egy ilyen, Nyugat-Afrikában élő faj), szembogara függőleges irányú rés, mellcsontja pedig elcsenevészedett. A nemet az alábbi egyetlen faj alkotja.

A pókhátú nagyorrú béka (Rhinophrynus dorsalis D. B.)

Pókhátú nagyorrú béka (Phinophrynus dorsalis D. B.).

Ez az állat az egész rend egyik legkülönösebb alkotású és legformátlanabb tagja. Testének körvonala tojásdad, feje összeolvadt ezzel és elül csőrszerűen megnyúlt; első lábpárja esetlen és rövid, a hátulsó zömök, mind az öt ujját széles úszóhártya köti össze egymással, de a legbelső ujja csak bütyökszerű; nagyon jellemző rá a talpáról kiemelkedő, ásószerű szaruduzzanat. Dobhártyája el van rejtve, fülmirigye nincs. Egyenletesen barna alapszínét a háta középvonalában végigfutó sárga csík és az oldalán levő több ugyanilyen színű folt tarkázza. Hossza 6 cm. Életmódjáról csak annyit tudunk, hogy kitünően tud ásni és hogy kizárólag termeszekből táplálkozik.