5. Fakúszó békák (Dendrobates Wagl.)

A fakúszó békáknak megnyúlt, hátul szabad és itt be nem vágott nyelvük van. Szájuk teljesen fogatlan, szembogaruk harántul tojásdad, dobhártyájuk többé-kevésbbé jól látható, ujjaik utolsó perce T-alakú. 15 ismert fajuk hazája Közép-Amerika és Dél-Amerika északi, tropikus részei. Nemcsak gyakran fémfényben csillogó színüknek és rajzolatuknak pompájával, valamint bőrváladékuk nagyon mérges voltával tűnnek ki, hanem azzal is, hogy ivadékaikról különféleképpen gondoskodnak.

A festő fakúszó béka (Dendrobates tinctorius Schn.)

Festő fakúszó béka (Dendrobates tinctorius Schn.).

A nem legismertebb és leggyakoribb faja a festő fakúszó béka. Feltűnő színezetű, 3–3.5 cm hosszú állat. Feje piramisalakú, orra elül lecsapott, homloka a szemei közt alig behorpadt s az oldalt álló szemek csak kevéssé dülledtek ki. Karcsú törzsét fenn is, lenn is síma bőr fedi, fülmirigyei nincsenek, vékony lábszárai aránylag rövidek. Legbelső, első ujja mindig rövidebb a másodiknál, ujjainak tapadókorongjai nagyobbak, mint maguk az ujjak, elül lecsapottak és háromszögűek. A hímet torka alatt fekvő hangzacskója különbözteti meg. Alig akad békafaj, mely szín és rajzolat dolgában változatosabb volna ennél. Boulenger öt színváltozatát különbözteti meg. Az első egyszínű fekete, a második szürke, nagy fekete foltokkal, a harmadik felül egyszínű szürke, alul és az oldalakon pedig fekete. Tarkább a negyedik változat: felül sötétfekete alapon 2–3 fehér, sárga vagy vérpiros hosszsávja van, melyeket néha 1–2 keresztsáv köthet össze, hasoldala szürke, fekete foltokkal. Végül az ötödik színváltozat fekete s felül ezüstfehér csíkjai és foltjai vannak, alul ugyanolyan színű foltjai és márványozottsága. Natterer J. egy olyan példányra akadt, amely életben fekete volt, részben gummiguttisárga fejtetővel, nyakkal és háttal. Ezt a nagy sárga hátfoltot egy keskeny, fekete, helyenként megszakított, csipkésszélű és itt-ott harántirányú oldalágakat bocsátó hosszanti vonal két, meglehetősen egyenlő oldalsó félre osztja és tele van hintve nagyon finom fekete pontocskákkal. Figyelemreméltó különben, hogy e látszólag korlátlan változatosság ellenére is az egy s ugyanazon a helyen élő példányok színre nézve többnyire teljesen megegyeznek és rajzolatban legalább is nem nagyon térnek el egymástól.

Ez a béka, mely egész tropikus Amerikában elterjedt, Kolumbiában és Venezuelában, Ecuádorban és Guayanában egyaránt honos, s rendkívül gyakori egész északi Brazíliában, kb. a déli szélesség 5. fokáig. Testszabása szerint nem igazi fán lakó béka, mert hátulsó lábainak tapadókorongjai nyilvánvalóan nagyon kicsinyek ahhoz, hogy az állatnak biztos tartást biztosítsanak függélyes felületen. Natterer mindig csak az erdő talaján találta, többnyire száraz leveleken vagy azok alatt. Dél-Amerika lakói ennek, valamint több más fakúszó békának a bőrváladékát rendkívül hatékony nyílméregnek használják, melynek hatása vetekszik a kurárééval és szarvast vagy jaguárt néhány perc alatt meg tud ölni. Nevét ez a béka vérének tulajdonított ama képességről kapta, hogy zöld papagályok tollát sárgára vagy pirosra tudja változtatni. Ebből a célból a béka vérével bekenik azokat a sebhelyeket, amelyek fiatal papagályok tollainak kitépése után ezek helyén maradnak.

A háromcsíkú fakúszó béka (Dendrobates trivittatus Spix)

A háromcsíkú fakúszó békáról, mely Guayanában honos, de tropikus Peruban és Brazíliában is előfordul, Klunzinger C. B. azt írja, hogy a tavak kiszáradásakor hátán viszi át a porontyait egyik tóból a másikba. Kappler A. Szurinamban figyelte meg a békát és szintén azt tapasztalta, hogy felkeresi és más pocsolyába hordja a porontyait. E célból a béka bemegy a vízbe és porontyai annyira rátapadnak szívószájukkal, hogy gyakran állítólag 12–18 darab, 6–7 mm hosszú ebihal öv módjára fogja körül, s ilymódon hurcolja őket tova. Natterer J. nagyobb folyók nedves, szakadozott, beszakadással fenyegető partjain s vizes árkokban találta, de találta erdőkben is bokrokon és cserjéken.