2. család: Szalamandra-félék (Salamandridae)

FEJEZETEK

A legtöbb, ha mindjárt nem is a legsajátságosabb farkos kétéltű a szalamandra-félék családjába tartozik. A család legfontosabb bélyegei a következők: Testük megnyúlt, a gyíkokéhoz hasonló, rendesen karcsú, ritkábban esetlen és zömök, fejük nagy, széles, többé-kevésbbé erősen lapított, rövid orruk tompán lekerekített, felnőtt korukban kopoltyúik nincsenek, szemeik aránylag nagyok, erősen kiállók, szemhéjaik mindig jól fejlettek, orrlyukaik kicsinyek, az orr hegyén nyílnak, nyakuk többé-kevésbbé határozottan befűződött, a toroktól rendesen egy erősen fejlett bőrredő határolja el; törzsük karcsú, orsóalakú vagy hengeres, lábaik aránylag gyengén fejlettek, az elülsőkön mindig négy, a hátulsókon ellenben rendesen öt ujj van, s csak kivételesen négy, az ujjak egyszer hosszúak, máskor rövidek, rendesen szabadok, ritkábban úszóhártya köti össze őket egymással, rendesen karomtalanok, de néha karmok lehetnek rajtuk, s jellemzi őket végül erősen fejlett, a törzsnél rendesen hosszabb, lekerekített végű vagy lándzsaalakúan kihegyezett, oldalról erősebben vagy gyengébben összenyomott, ritkán hengeres farkuk. Nyirkos bőrük lágy, benne számos, szemölcsszerű kiemelkedésen nyíló mirigy található, de van sok olyan faj is, melynek bőre szabad szemmel nézve egészen símának látszik. A tarkótájon kétoldalt egy-egy hatalmas mirigyhalmaz látható, melyek a varangyok fülmirigyeire emlékeztetnek és úgy is hívják őket. A felső állkapocscsontok mindig megvannak és mind a két állkapocsban vannak fogak, azonkívül találhatók apró fogak az ínycsontok hátulsó szegélyén vagy az eke- és az ékcsontokon is különböző elrendezésben, amennyiben vagy az ínycsont két hosszú, hátrafelé szétágazó nyúlványának a belső szélén ülnek, tehát a koponya hossztengelye irányában rendeződtek el, vagy pedig az ekecsontnak egyenesen vagy rézsutosan lecsapott hátulsó szegélyét foglalják el s akkor rézsutos vagy keresztben álló sorokat alkotnak. A nyelv alakja kerekded vagy tojásdad, a fajok egy részén egész alapjával, avagy egy keskenyebb vagy szélesebb középsáv segítségével a szájüreg alapjához van erősítve, amiért csak a széle szabad többé-kevésbbé, más fajok esetében ellenben a középen valami szárféle képződmény nyugszik, tehát gombához hasonló, ilyenkor köröskörül szabad és kiölthető.

Boulenger G. A. a szalamandrákat újabban három alcsaládra osztja, amelyek fogaik állása és csigolyáik szerkezete tekintetében térnek el egymástól. A három alcsalád a következő: Harántfogú gőték (Ambly stomatinae), tüdőtlen szalamandrák (Plethodontinae) és valódi szalamandrák (Salamandrinae). Először az elsővel fogunk foglalkozni.