ELSŐ ALREND: Tőkehal-alakúak (Gadiformes)

FEJEZETEK

A tőkehal-alakúak (Gadiformes) alrendjébe számos olyan faj tartozik, amelyeknek rendes halalakjuk van, de ezek mellett nyúlánk testűek is akadnak. Az utóbbiak páratlan úszói mentől inkább hátrább vannak, annál nagyobb hajlandóságuk van az összeolvadásra.

A tőkehal-alakúak fontosabb tulajdonságai a következők: a koponyának a szemek közt lévő választófala nem csontos, hanem bőrnemű. A tőkehal-alakúak agyvelején ugyanolyan sajátságot vehetünk észre, mint a pontyféléken. Szaglólebenyük ugyanis, éppúgy, mint a cápáké, és a rájáké, vékony nyélen ül és messze előretolódott, s a nyelével együtt az agytok nyújtványába van bezárva. Úszósugaraik túlnyomó része puha, csupán a hosszúfarkú alakok hátúszójában találunk tüskéket. Mellúszójukban 3–10 sugarat számolhatunk meg. Hasúszójuk torokállású. Fejüket és testüket halpénzek borítják, amelyek többnyire kerekek, csak néhány hosszúfarkú fajnak vannak tüskés pikkelyei. Úszóhólyagjuk zárt. A mellékkopoltyúk rendesen nagymértékben visszafejlődtek. Állkapcsukról többnyire egy bajúszszál lóg le. Hátúszójuk háromosztatú, alsóúszójuk pedig két részre tagolódik, de ezek a részek egymással, vagy a farokúszóval egybe is folyhatnak. Igen jellemző a tőkehal-alakúakra a farokúszó belső szerkezete. Farkuk ugyanis nemcsak szemre, hanem valóban részarányos. Felső és alsó lebenye egyenlő nagyságú és mindkét rész sugarai a gerincoszlopnak erősen fejlett felső és alsó részére támaszkodnak.

Ami a tőkehal-alakúaknak a Föld történetében való korábbi szereplését illeti, megemlíthetjük, hogy legrégibb maradványaikat miocén- és oligocén-rétegek őrizték meg számunkra.