MÁSODIK ALREND: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)

FEJEZETEK

A tüskésúszójú halak (Acanthopterygii) fontosabb ismertetőjelei a következők: fésűs halpénzeik vannak, s fejük is többnyire pikkelyes. Falcsontjaik a középvonalban nem érintkeznek, úgyhogy a homlokcsont a hátsó nyakszirtcsonttal határos. A szájat felül csaknem mindig a köztiállkapocs szegélyezi, ha a száj határolásában a felsőállkapocs is résztvesz, csak a szájzugig ér és fogatlan. A hát- és az alsóúszóban csaknem mindig tagolatlan, a hegyükig kemény sugarak vannak. Ez azonban nem kizárólagos tulajdonsága ennek az alrendnek, mert tüskés úszók más rendekben is előfordul. Igen jellemző a hasúszók helyzete, ugyanis csaknem mindig igen előre nyomultak és vagy a mellúszók közt, vagy pedig előttük foglalnak helyet. Az úszóhólyag a garattal többnyire nincs összeköttetésben.

A tüskésúszójúak a csontoshalak legnépesebb csoportját alkotják. Jelenleg kb. 6000 fajt sorolnak ide. A föld történetének színpadán aránylag későn léptek fel. A legrégibb maradványok a krétából származnak. Számos családra és nemzetségre tagolódnak, amelyeknek tagjai a legkülönbözőbb tengereket és édesvizeket népesítik be. Gazdasági jelentőségük tekintetében mögötte maradnak a heringeknek és a lazacoknak, mind a mellett a tüskésszárnyúak közt is akadnak értékes és sokrabecsült halak.