Laposhalak (Hippoglossus Cuv.)

A laposhalak, Hippoglossus Cuv., nemzetségének tagjai azok közé a félszegúszók közé tartoznak, amelyeknek az állkapcsában a fogak mind a két oldalon egyenlően fejlődnek ki. Az ebbe a nemzetségbe tartozó mindkét fajnak a következő közös jellemvonásai vannak: szemeik a jobb oldalon vannak; szájnyílásuk széles; a garat- és az ekecsonton nincsenek fogaik; a felső állkapcson két sorból álló fogazat van, amelynek elülső tagjai különösen nagyok és fejlettek, ugyanez áll az alsó állkapocs oldalsó fogaira. A hátúszó a szemek fölött kezdődik, s egyszerű sugarak támogatják, éppen úgy, mint az alsóúszót.

Az óriási laposhal (Hippoglossus vulgaris Flem.)

Az óriási laposhal, Hippoglossus vulgaris Flem., neve a németeknél: „Heilbutt”, „Heilig-, vagy Heiligenbutt”, „Pferdezunge”, angolul pedig „halibut”. Az óriás nevet joggal viseli, mivel hossza 1.5 és 2 m közt, súlya pedig 100 és 200 kg közt ingadozik. Pontoppidan akkora példányról tesz említést, amely az egész csónakot befödte, s ezt az adatot idáig még senki sem cáfolta meg. A szemesoldal színe világos-, vagy sötétbarna, a vakoldal tiszta fehér. A hátúszót 104, a mellúszót 16, hasúszóját 6, az alsót 81, a farokúszót pedig 26 sugár feszíti ki.

Sokan azt tartják, hogy az óriási laposhalnak az Északi Jeges-tenger az igazi hazája, azonban ikráit még nem ismerjük és így ívási területét sem jelölhetjük meg biztosan, annyi valószínű, hogy az Északi-tengerre ennek a területnek legfeljebb csak igen kis része esik. Felnőtt példányai Európa északi partjai mentén mindenütt előfordulnak. Délre Franciaország nyugati partjáig hatol le, itt-ott rendszeresen, néhol részben gyakran megfordul. Leginkább a szárazföldtől távolabb eső olyan padokat kedveli, amelyek fölött 80-200 m-es vízréteg van. Skóciában igen fontos szerepet játszik a halászatban, az Északi-tengerben ellenben ritka, a halászok azonban ismerik. Helgoland homokos partján olykor szigonnyal ejtik zsákmányul és a Keleti-tengerben a mecklenburgi parton is fogják. Húsa, éppúgy, mint a többi félszegúszóé, régóta nagy becsben áll.

Az érdes laposhal (Drepanopsetta platessoides Fabr.)

Az érdes laposhal, Drepanopsetta platessoides Fabr., más néven álnyelvhal, az előbbitől abban különbözik, hogy aránylag nagyobb és fogazott szélű pikkelyei vannak, a síma és a közönséges lepényhaltól pedig szájnyílásának nagyságában tér el. Szemei többnyire a jobb oldalon vannak. Tápláléka rákokból, puhatestűekből, kis tüskésbőrűekből és halakból áll. Ehrenbaum szerint az érdes laposhal kedvelt tartózkodási helye az Északi-tenger középső és északi része, a déli része ellenben kb. az é. sz. 56. fokáig, tehát a Dogger-padot is beleértve, mint ívási terület csak igen alárendelt szerepet játszik. Az Északi-tenger déli részében az érdes laposhal nem közönséges, de előfordul a La Manche-csatornában, s ettől kezdve észak felé a Sarki-óceán déli részéig is.