Kékhalak (Pomatomus Lacép.)

A tüskés makrahalaknak ez a nemzetsége az északamerikai Egyesült Államok partvidékének különösen a középső részén terjedt el, de egyik faját a Földközi-tengerben is megtalálták. Ez a faj:

A vérengző makrahal (Pomatomus saltatrix L.)

A vérengző makrahal, amelyet kékhalnak is neveznek, 1 m hosszúra és 7.5–10 kg-osra is megnő. Életmódját Baird a következőkben ismerteti: „A kékhalat igen találóan eleven húsvágógépnek keresztelték el, amelynek az a feladata, hogy meghatározott idő alatt bizonyos mennyiségű halat metéljen darabokra. A kékhal pusztításairól a megfigyelők mindannyian megegyező képet rajzolnak. Nagy csapatokban üldöznek náluknál nem sokkal kisebb halakat, s összemarcangolnak mindent, mint az éhes farkasok. A vízben haldarabok és vérnyomok jelzik útjukat. A nagyobb állatoknak ugyanis, amelyeket nem tudnak egészben lenyelni, a hátsó testét harapják le, s az elejével nem törődnek tovább. Sokan egészen komolyan állítják, hogy a kékhal annyira falánk, hogyha tele a bendője, inkább visszaadja a tartalmát, csakhogy megint megtölthesse. Annyi bizonyos, hogy a kékhal jóval több halat elpusztít, mint amennyit elfogyasztani tud.”

Mivel a vérengző makrahal már fiatal korában ilyen rabló életmódot folytat, igen nagy pusztítást végez a halállományban, különösen a csapatosan élő fajok körében. Húsa, mint a ragadozó halaké általában, jóízű, s ezért hálóval és horoggal egyaránt nagyban halásszák.

Faber írja, hogy az Almisszai-csatornában 1879 telén tíz vérengző makrahalat fogtak. A Márvány-tengerben és a Dardanellákban ősidőktől kezdve nagyban halásszák.