Pikkelylábúak (Lepidopus C. V.)

A pikkelylábúak (Lepidopus C. V.) nemzetségébe tartozó halaknak szalagalakú testük van. Sajátságos nevüket azért kapták, mivel visszafejlődött hasúszójukat mindössze egy pikkelypár jelképezi. Testük egyébként teljesen csupasz. Hátúszójuk csaknem az egész testen végigvonul. Farkuk jól fejlett és villásan bemetszett. Alsóúszójuknak számos tüskesugara van, de a bőrben rejtőzködnek.

A villásfarkú abroncshal (Lepidopus caudatus Euphr.)

A villásfarkú abroncshal (Lepidopus caudatus Euphr.), amely néhol harisnyakötő-hal néven is szerepel, Risso megfigyelései szerint áprilisban és májusban közeledik Provence partjaihoz és ebben az időben néha horogra is megy. Rendszerint azonban nagyobb mélységekben tartózkodik és ott is ívik. Devonshire partján 1808-ban megfigyelték egy példányát, amely fejét a vízből kitartva, rendkívüli gyorsasággal úszott. Evezővel verték agyon.

A villásfarkú abroncshal az olasz vizekben eléggé gyakori. Májustól októberig leginkább Szicília keleti partja mentén, Messzinától Catániáig fogják. Faber ugyan az Adriában igen ritkának mondja, de a sokféle népies név („spada argentina”, „arzentin”, „serpentin” stb.) a mellett tanuskodik, hogy mindenfelé ismerik. Délen egészen a Jóreménység-fokáig, sőt Új-Zéland és Tazmánia mellett is előfordul. Új-Zélandon „Frost-fish” néven mindenütt jól ismerik és a legjobb ízű halnak tartják. Még keskenyebb testű rokona, a L. tenuis, Japán mellett tetemesebb mélységben él.

A snuk (Thyrsites atun Euphr.)

A snuk, Thyrsites atun Euphr., a nagyobbtermetű és ragadozó életmódot folytató abroncshal-félék közé tartozik. Az ausztráliai partokon gyakran nagy rajokban jelenik meg és Saville-Kent szerint kisebb halakkal táplálkozik. Az ottani sporthorgászok csónakkal vontatott horoggal ugyanúgy fogják, mint az Adria és az Északi-tenger mellékén a makrahalat. A snuknak ízletes fehér húsa van, amely a népélelmezésben jelentékeny szerepet játszik.

A snuk Ausztrálián kívül, ahol „barracouta” a neve, Dél-Afrika és Csile partjain is előfordul. Az utóbbi helyen „sierra” név alatt ismerik. Goode és Bean („Oceanic Ichthyology”, Washington, 1895) határozottan mélytengeri halnak tekintették, Leonhard Schultze („Abhdlg. d. Deutsch. Seefisch. Ver.”, 1907) szerint azonban nyílttengeri faj, amely rendkívüli módon érzékeny az időjárás változásai iránt és nagy szélben a mélységbe húzódik, ahol mindig nyugodt vizet talál. A snukot a parttól legfeljebb 50 tengeri mérföldnyi távolságig halásszák. A partot, különösen ott, ahol legfőbb ellensége, a fóka tanyázik, csak 2 t. mf-nyire közelíti meg. Nagy makrahalhoz hasonlít, de igen erős ragadozó fogazata van, alsóállkapcsa pedig kissé előre ugrik.

Horogra igen könnyen megy, csali helyett elegendő kis piros rongy is. Halászatának időszaka Redeke szerint, Dél-Amerika partjain minden esztendőben pontosan szeptember 17-én kezdődik és kb. a következő év júliusáig tart. Az őszi hónapokban sovány, de tele van ikrával, januártól júniusig azonban kövér, s ilyenkor fognak a legtöbbet. Főtáplálékát kis heringfaj, a Clupea sagax Jennyns alkotja, s a snukrajok vonulása ennek a fajnak vándorlásához igazodik. Fokváros kikötőjében régebben gőzösökből álló halászflotta volt, amely főkép snukfogással foglalkozott. A snukot a nyilt tengeren még a fedélzeten lefejezik, kizsigerelik, 10–15 cm-es darabokra vagdalják és sóval bedörzsölik. Így szállítják a Jóreménység-foki tartomány belsejébe, ahol a bennszülött munkások élelmezésére használják fel.

A snukhalászat a mult század kilencvenes éveinek végefelé rohamosan hanyatlásnak indult, aminek az okát sokat találgatták, de a rejtélyt nem sikerült megfejteni. Amíg 1891-ben Dél-Afrika partjain még 2,243.646 font snukot fogtak ki, a zsákmány 1901-ben 73.680, sőt a következő évben mindössze 10 angol font volt. 1908-tól kezdve a halászat eredménye Gilchrist kimutatása szerint ismét növekedik, s 1912-ben már 1,412.805 fontnyi volt a zsákmány. A snukhalászat Dél-Ausztrália és Új-Zéland partjai mentén is igen jelentékeny. Günther szerint Új-Zéland kikötőiből évente nagy mennyiségű sós és füstölt snukot szállítanak Batáviába és Mauritius-szigetére.