6. család: Aranyosfejű halfélék (Bramidae)

Az aranyosfejű halfélék (Bramidae) családjának tagjait a magas és oldalról nagyon lapos test, a hosszú hát- és alsóúszó, továbbá a gömbölyded fej jellemzi. Pofájuk és kopoltyúfedőjük pikkelyes. Állkapcsaikon hegyes kapófogak ülnek. A garat- és az ekecsont fogai könnyen leválnak. Ebbe a családba egyetlen nemzetség (Brama Schneid.) tartozik egyetlenegy fajjal.

Az aranyfejű hal (Brama rayi Bl.)

Az aranyfejű hal, Brama rayi Bl., olaszul „castagnola”, „rondanina”, „nodola”, „pesce luna”, az Atlanti- és a Csendes-óceán tetemesebb mélységeiben és a Földközi-tengerben él. Griffini azt mondja, hogy az olasz vizekben mindenütt előfordul, de nem közönséges faj. Faber az Adriai-tengerből, a dalmát partvidékről és a Trieszti-öbölből sorolja fel, mint ritka halfajt. A chioggiota halászok „ociada bastarda” néven emlegetik. A vihar az angol és a francia partokra sokszor kisodorja. A legnagyobb példányok 70 cm-esek. Testének körvonala csaknem tojásdad, a farka felé elvékonyodik. Homloka meredek, szeme aránylag nagy. Mellúszója nagy, hasúszója igen kicsi, farokúszója félholdalakú. Hát- és alsóúszóján sok pikkely található, s elülső sugaraik tüskések. Úszóhólyagja hiányzik.

Színe sötétkék, amely a hasoldal felé fokozatosan fehérbe megy át; orra bronzos árnyalatú, oldalának pedig fémes piros fénye van. A földközi-tengeri példányok színe ezüstösen fénylő szürke. Az Északi- és a Balti-tengerben fogott példányok, Mohr („Die Fische der Nord. u. Ostsee”, 1929) leírása szerint, barnásak, oldaluk és hasuk ezüstösfehér, páros úszóik sárgásak, farkuk fehérrel szegett, a hát- és alsóúszó csupasz része fekete. Hátúszójának hártyája 3–5 kemény és 30–32 puha, az alsóúszóé 2–3 tüske- és 27–30 osztott, a mellúszóé 20–22 lágy, a hasúszóé pedig egy kemény és öt lágy sugár közt feszül meg. Az aranyosfejű hal az Északi- és a Balti-tengerben az utóbbi évek folyamán (1921–1929) gyakrabban kerül hálóba. A norfolki part mentén 1927 novemberében hatot is fogtak belőle. Az aranyosfejű hal a spanyol halászat statisztikájában jelentékeny mennyiséggel szerepel. Különösen sokat halásznak belőle a cantabriai partokon („Boletin de Pescas”, Madrid, 1927, 9. l.). Főképp sorozatos fenékhoroggal éjjel fogják. Spanyol neve: palometa. Santander kikötőjébe 1927 októberében 85.142 kg palométát szállítottak be. Az aranyosfejű hal ivadékainak fejlődési sorozatát a Földközi-tengerben az 1908–1910-iki dán expedíció gyüjtötte össze.