Üveggébek (Crystallogobius Gill.)

Az üveggébek, Crystallogobius Gill., nemzetségét a karcsú és oldalról lapos test jellemzi. Szájnyílásuk igen ferde és széles. Alsó állkapcsuk előre nyúlik. Fogaik csak a hímeknek vannak és egy sorban állanak. A két hátúszó messze tolódott el egymástól, de az első az ikrásokon satnya. A hasúszó csak a hímeken fejlődött ki jól, az ikrásokon kicsi, vagy pedig hiányzik is. A tejesek hasúszója a középvonalban összenő egymással. Úszóhólyagjuk van. Az érett petefészek a farok izomzatában az alsóúszó közepéig folytatódik. Ennek a gébnemzetségnek csak egy faja van.

A kristálygéb (Cristallogobius linearis v. Düben & Koren)

A kristálygéb, Cristallogobius linearis v. Düben & Koren, teste teljesen csupasz, úgyhogy az izomtagok is jól látszanak rajta. Orra megnyúlt, szeme aránylag nagy és a fej felső részére tolódott. A hímeknek nagy szájuk van, állkapcsuk vége túlér a szemen, míg az ikrásoké csak a szem első feléig terjed. A hím alsó állkapcsának hegye fölfelé görbül. A tejes köztesállkapcsának az a része, amelyen a 26–28 kis hegyes, kúpos fogból álló sor van, megvastagodott. A fogsor két végén 1–2 nagyobb, hátragörbülő kapófog áll. Az alsóállkapcson csak 8 igen apró sorakozik egymás mellé, amelyekhez mind a két oldalon 1–1 nagy kúpos fog csatlakozik. Az ikrás teljesen fogatlan.

A hím testhossza legfeljebb 47, a nőstényeké pedig 39 mm. Az ikrás első hát- és hasúszója satnya, gyakran alig látható. A hím első hátúszójában 2, a nőstényében 1–2 kemény, a második hátúszójában 1 csontos és 18–20 osztott, alsóúszójukban 1 tüske és 20–21 lágy, mellúszójukban 30–31, a tejes hasúszójában 1 kemény és 5 puha, az ikráséban, ha egyáltalán megvan, 2 lágy sugár olvasható meg. A sávos kristálygéb csaknem üvegszerűen átlátszó, úgyhogy az eleven állatnak a csigolyáit is jól meg lehet számolni. A törzs hasoldali felén 3–5 kis feketésbarna folt van. Az állkapcsok összenövésén és ízesülési helyén, s az alsó- és a farokúszó sugarainak tövén egy-egy határozott körvonalú fekete petty látható.

A kristálygéb 10 és 100 m közt lebegő életmódot folytat, de nem verődik össze akkora tömegekbe, mint a törpe csupaszgéb. Planktonikus lényekkel táplálkozik. Júniustól augusztusig ívik. Tojásdadalakú ikrái aránylag nagyok (1.2–1.5 mm) és színtelenek, mint a kristály. Egy ikrásban 340 petét számoltak meg. Úgylátszik, hogy többnyire csövesférgek (Chaetopterus, Protula) üresen álló házába helyezi el ikráit, mégpedig kb. 30 m-es mélységben. A fészket a hím őrzi, míg csak a fiatalok ki nem kelnek. A tejes erre az időre fenéklakóvá alakul át, amire tapadásra alkalmas hasúszója és fogazata teszi képessé. Az ivadék októberre, vagy legkésőbb novemberre eléri a 3 cm-es hosszúságot, sőt már a másodlagos ivari jellegek is mutatkoznak rajtuk. Az ívási időszak befejezése után a felnőtt nemzedék elpusztul, úgyhogy élettartamuk a törpe csupaszgébéhez hasonlóan csak egy esztendőre terjed. A kristálygéb nemes halaknak szolgál táplálékul, s ebből áll gazdasági jelentősége. Megtaláljuk nemcsak a pelagikus (tőkehal), hanem a fenéklakók gyomrában is.

Ezt a gébfajt a norvég partok mentén találták meg, s ezért sokan északi alaknak tekintik. Mióta azonban Fage (1918) a „Thor”-expedíció anyaga alapján az Égei-tengerből is leírta, tudjuk, hogy ettől kiindulva Európa déli és nyugati partjai mentén északra fel egészen a Lofótokig terjeszkedett el, sőt a Kattegatba és a Nagy-Beltbe is behatolt. A norvég fjordokban mindenütt előfordul, de mindig csak szórványosan. Az Északi-tenger nyugati felében gyakoribb, mint a keleti partján. A „Thor”-expedíció (1908–1910), Fage szerint Bretagne partjain és a Gibraltári szorosban sokat gyüjtött belőle. A Földközi-tengerben Banyuls sur mer, Nápoly és Korfú mellől, továbbá az Égei-tengerből ismeretes. Griffini szerint a Nápolyi-öbölben 9 cm-esre is megnő.

A törpe csupaszgéb (Aphya pellucida Nardo)

A törpe csupaszgéb igen csodálatos kis hal, amely az európai partokon Norvégiától kezdve a Földközi-tenger legtávolabbi zugáig mindenütt előfordul, s helyenként töméntelen mennyiségben verődik össze. Az európai tengerek halfaunájában ez a faj játssza a törpék szerepét. Hossza alig múlja felül a 4 cm-t és úgy látszik, hogy csak egy esztendeig él. A gerincesek közt csak a kristálygéb élettartama ennyi. Teste tökéletesen átlátszó, úgyhogy igen sokáig más hal lárvaalakjának is tartották. A hím és a nőstény íváskor annyira különbözik egymástól, hogy más-más nemzetségbe is osztották be őket, mígnem kiderült az összetartozásuk. A tejesnek nász idejére egy sor erős, horgas foga fejlődik. A Földközi-tenger mellékén a törpe géb kedvelt népeledel. Risso szerint akkor a legjobb ízű, ha elevenen dobják bele a forró tejbe. Faber az Adriából a közönséges halak közt sorolja fel. Kolombatovics szerint a Castelli-öbölben tömegesen él. A Quarneróban csupaszhal (pesce nudo) a neve, de hívják „cento in bocca”-nak is, ami annyit jelent, hogy száz esik belőle egy falatra. Matisz („A tenger állatvilága” Magyarország Vármegyéi és Városai, Fiume stb.) a következőket jegyzi meg róla: „Tavasszal amikor az ivarérett egyének tele vannak tejjel és ikrával, sűrű rajokban úszkálnak a partok közelében. Olajban készítve igen ízletesek.”

A babszemhal (Mistichthys luzonensis Blgr.)

Az előbbi fajnál még kisebb a babszemhal vagy luzoni törpehal (Mistichthys luzonensis Blgr.), amelyet egészen mostanáig a legkisebb gerinces állatnak tartottak. Az ikrás legföljebb 15 milliméternyi nagyságot ér el, a tejes még nálánál is törpébb, mindössze 12–13 milliméter. A luzoni törpehal csaknem teljesen átlátszó, csak néhány fekete petty van rajta. A peték még az ikrásban fejlődésnek indulnak, s kikelnek, mihelyt lerakja őket. A Fülöp-szigeteken fordul elő és csapatosan él. A rajokat igen könnyű kihalászni, s nagyban fogják is, mivel kicsinysége ellenére is igen jó íze van. Erősen fűszerezve készítik el. Az amerikai katonáknak is nagyon ízlik és sűrűn keresik fel érte a bennszülöttek kocsmáit.

A parányi géb (Pandaka pygmaea Herre)

A parányi géb, Pandaka pygmaea Herre, nemcsak ugyanabba a családba tartozik, ahová a babszemhal, hanem ugyanarról a termőhelyről is kerül elő. Herre fedezte föl és írta le 1930-ban Luzon mellől. A parányi gébnek legnagyobb példányai is csak 1 cm-esek; átlagos hossza 7.5 mm, úgyhogy a mostanáig ismert gerincesállatok között ez a faj a legkisebb termetű.

Szemforgató halak (Petiophthalmus Bl. Schn.)

A meleg égöv, különösen a Nyugat- és Kelet-Afrika, továbbá az Indiai- és Csendes-óceán partjai mentén lévő mocsarakban és féligsós vizekben csodálatos halak élnek. Kopoltyúüregüket elzárva, minden rokonuknál hosszabb ideig tartózkodnak a szárazon. A nap legnagyobb részét a nedves iszapon töltik el és sajátságosan mozognak. Mellúszójuk pikkelyes és igen hosszú, mintha karjuk volna. A hasúszók összenőttek. Arctájékukat is halpénzek fedik. Az egymáshoz közeleső szemek a vizen kívül erősen kidüllednek, de az állat vissza tudja őket húzni üregükbe. Minden oldalra körülnézhetnek, ezért kapták a szemforgató nevet. Alsó szemhéjuk van. Kopoltyúnyílásuk csak kis hasíték. Fogaik kúposak.

A kúszógéb (Periophthalmus koelreuteri Pall.)

Kúszó géb (Periophthalmus koelreuteri Bl. Schn.).

A kúszógéb Afrika és Ausztrália partvidékén mindenütt előfordul, ahol életföltételeit megtalálja. Hossza mindössze 15 cm. Színe és mustrázata nagymértékben változékony. Alapszíne többnyire világosbarna vagy szürkészöldes, ezüstös, kék, vagy barna foltokkal. Első hátúszója tiszta kék és háromszögletes, mivel sugarai hátrafelé egyre nagyobbak. Szegélyét keskeny fehér és szélesebb fekete sáv fogja be. A második hátúszót fehér udvaros kék pászta díszíti. Kidülledt békaszeme van, amelytől kezdve a homlok meredeken lejt lefelé. Lebenyes felsőajka, mintha bajusza volna, úgy csüng le a széles szájra. A felső- és az alsó állkapocsban 1–1 sor kissé hajlott hegyes fog van. Első hátúszójának hártyáját 10–15, a másodikét 12, az alsóúszóét pedig 11 sugár feszíti ki.

Vadászterülete inkább a szárazon van, mint a vízben. Úgy él, mint a gőte. Hol az iszapban heverészik, hol meg csaknem úgy futkos, mint a gyík és olyan gyorsasággal ront zsákmányára, hogy csak ritkán szalasztja el. Ha űzőbe veszik, nyílsebesen siklik át az iszapon, beássa magát, s ilyen módon rejtőzik el. Pechuel-Loesche megfigyelte, hogy leginkább a mangrovebokrok légi gyökerei közt szeret tartózkodni. Apály idején tucatjával játszadoznak egymással. Kúszás közben úszóival és farkával tolja magát. Alacsonyabb és vékonyabb gyökerekre is felugrál és mellúszóival körülkulcsolva kapaszkodik meg. Újabban elevenen is sikerült Európába szállítani. Az akvaterráriumban jól érzi magát és hamar megszelídül. A medencét dróthálóval kell lefödni, hogy meg ne szökjék. Apró állatokkal táplálkozik, de rászokik a húsra is. Fogságban nem ívik és szaporodásának módját eddig még a szabadban sem sikerült megfigyelni.

A sörényeshal (Boleophthalmus boddaerti Pall.)

Újabb időben a kúszógébnek egyik közeli atyjafiát, a sörényes halat is rendszeresen tartják az állatkereskedők. Az akvaristák szemében különösen előnyös tulajdonsága, hogy tiszta édesvízben is tartható, ha előzően fokozatosan hozzászoktatják. Nevére azzal szolgált rá, hogy első hátúszójának sugarai fonálszerűen meghosszabbodtak. Hazája az Indiai-óceán.

A sörényeshal, Boleophthalmus boddaerti Pall., első hátúszójában 5 tüske, a másodikban 1 kemény és 24 tagolt, alsóúszójában pedig 1 csontos és 25 puhasugár van. Alapszíne a világosbarna és a szürkéskék közt váltakozik, s a hasoldalán világosabb. Oldalát kb. 7 sötét ferde sáv és néhány kékesfehér petty mustrázza. Úszói sötét-, vagy világosszürkék, a farokúszó rendszerint barnás árnyalatú; a hátúszó kékesfehérrel pettyezett.

A kínai sörényeshal (Boleophthalmus chinensis P. Osbeck)

A kínai sörényeshal, Boleophthalmus chinensis P. Osbeck, nyúlánkabb testű, mint az előbbi faj. Hossza 15–18 cm. Halpénzei rendkívül aprók, de a test vége felé valamivel nagyobbak. Első hátúszója magas vitorla, amely 5 hosszú tüskére van kifeszítve. A második hátúszó jóval alacsonyabb és 1 kemény, továbbá 23–24 osztott sugár támasztja meg. Az alsóúszóban, amely hátrafelé kiszélesedik, 1 tüskét és 23–24 tagolt sugarat találunk. Az előbbi fajjal együtt nagyon hasonlít a kúszó gébhez. Szemei a fejtetőn egymás mellett állanak, kimerednek és gyorsan forognak körbe. Innen a nemzetség neve (Boleophthalmus = gyorsszemű).

A kínai sörényeshal teste világos, vagy vörösesbarna színű, alsó része többnyire világospiros. Fejét és törzsét apró pontokból álló világoskék foltok díszítik. Második hátúszója alatt rendesen 3 sötétbarna harántsáv húzódik; egyes példányok faroktövén sötét folt is van. Úszói barnásak; az első hátúszó apró világoskék pontokkal van behintve, a másodikon pedig hosszúkás világoskék foltok 4–6 sorba rendeződnek egymás mellé. A vörösesbe hajló farokúszón világoskék tojásdadalakú foltok ragyognak. Hazája Dél-Kína, Kokinkína, Sziám, s a Maláji félsziget.

A fogságot jól bírja, s megfelelő ápolás mellett sokáig elél. A medence fenekére tiszta homokot öntünk, a vizet pedig állandóan 22–28 C fokú hőmérsékleten tartjuk. Táplálékul legyeket, vizibolhákat (Daphnia), Enchytraeá-kat, meztelen csigákat, stb. adhatunk.

Az álomszuszék géb (Dormitator maculatus Bl.)

A legnagyobb termetű gébek közé tartozik. Hazájában, a melegégalji Amerikában, 50–60 cm-es nagyságot ér el. Nevét azért kapta, mivel nappal az akvárium fenekén órákhosszat elheverészik s még az sem zavarja, ha közelében más állat motoszkál. Ha azonban a medencét meglökik, rögtön a növények közé menekül. Apró állatokból álló táplálékát éjjel szerzi be. Háta zöldesbarna, alul világosabb, szabálytalan, sötét foltokkal és harántsávokkal. Úszói lekerekítettek. Mellúszójának tövében fémfényű, sötétkék petty ragyog. Narancsszínű hát- és alsóúszóján kékesfehér foltok sorakoznak.