Színeshalak (Chromis Gthr.)

A színeshalak, Chromis Gthr., nemzetségének tagjai hosszúkás, oldalról lapostestű fajok. Pikkelyeik kerekdedek, aránylag nagyok és a kopoltyúfedőre is átterjednek. A hátúszóban számos tüskés sugár van. Fogaik oldalról laposak és többé-kevésbbé redősek. A színeshalak növényevők, s Afrika és Palesztina édesvizeiben élnek.

A szaharai színeshal (Chromis niloticus Cuv.)

Szaharai színes hal (Chromis tristrami Gthr.).

A szaharai színeshal, vagy bulti, Chromis niloticus Cuv., 50–55 cm-nyire nő meg. Fogai igen aprók. Színe olajzöld ezüstös fénnyel; a pikkelyek közepe sötétebb; kopoltyúfedőjét fekete folt díszíti; a páratlan úszók puhasugaras részét fehéres foltok és feketés sávok tarkítják. Hátúszójában 15–18 és 12–14, az alsóban pedig 3 és 9–11 sugarat találunk. A Nílusban, s a keleti Szahara és az Aszanti-föld sós tavaiban és pocsolyáiban él.

A kisfejű tarkahal (Chromis microcephalus Gthr.)

A kisfejű tarkahal, Chromis microcephalus (Bleeker) Gthr., az irodalomban Tilapia heudeloti A. Dumeril név alatt is szerepel, s mivel állítólag a szájában költi ki ikráit, sokan a bölcsőszájúak családjába sorolják be. A kisfejű tarkahal Szenegáltól Gabunig terjedő hazájában 30 cm-re nő meg. Igen magas háta van, különösen a nagyobb példányoknak. Sokféle színváltozatát ismerik. Alapszíne a világos, vagy kékesszürke és a tompa ezüstszín közt váltakozik. Háta alig valamivel sötétebb, mint az oldala; hasa sárgás, vagy aranyszínű. A fiatalok olykor harántsávosak. Úszói sárgásak, vagy zöldesek. Hátúszóját ferde sávok díszítik; a fiatal példányok hátúszóján, a puhasugaras rész alapján pávaszemfolt ragyog. Úszósugarainak száma: a hátúszóban 14–17 és 11–17, az alsóúszóban pedig 3 és 8–11 sugár. Jóindulatú állat, úgyhogy még a nagyobbakat is lehet egy medencében tartani más, hasonló nagyságú halakkal. Idáig csak igen tágas medencékben vált ivaréretté.

A zöld dajkahal (Chromis tristrami Gthr.)

A zöld dajkahal, Chromis tristrami Gthr., azonos a C. zillii Sauvage és a Tilapia zillii (Gervais) nevű fajjal. Rachow és mások a bölcsőszájúak (Cichlidae) családjába sorolják. A színeshalak családját ugyanis újabban a legtöbb szakember a bölcsőszájúakéval vonja egybe. A zöld dajkahal Genezaret-tavában, Egyiptomban, a Szahara keleti részében az oázisok forrásvizeiben, a sivatagok sós tavaiban, a Csad-tóban, továbbá a Nígerben és az Aranyparton él. Színezete nagyon sokféle. Alapszíne sötétzöld, kék, barna, olajzöld, néha csaknem fekete, máskor meg sárgásfehér lehet. A halpénzek közepe kékes, a szegélye sötétzöld. Kopoltyúján 6–8, többé-kevésbbé élesen szembetűnő harántsáv és fekete petty látható. Az úszók barnásak, vöröses fátyollal bevonva. A páratlan úszókat sárga foltok tarkítják. A hátúszó puhasugaras részén sárgával körített fekete folt rikít. A hátúszót 14–16 és 10–13, az alsóúszót pedig 3 és 7–10 sugár tartja. A hímnek díszes nászruhája van; hasoldala ívás idején vérvörös színűvé változik. A nőstény igen termékeny, egy-egy alkalommal 800–2000 ikrát rak le. A kék dajkahal mindenevő és örökké éhes. Van még más rossz tulajdonsága is: állandóan feltúrja az akvárium fenéktalaját. Szaporodás idején 25–28, egyébként 20 C fokos vízben lehet tartani.