Fogacsosfedelűek (Crenilabrus Cuv.)

Az előbbi nemzetségtől zömökebb testükkel és elülső kopoltyúfedelük fogazott szélével térnek el. A legtöbb faj kis, vagy közepes termetű, de valamennyi igen díszes színezetű. Pikkelyeik és úszóik a szivárvány és a fémek színpompájával vetekednek. Többnyire a hímek és a nőstények színe is különbözik, s mivel színeik azonnal elhalványodnak, mihelyt kihalásszák őket, igen nehéz a fajokat meghatározni. Nyugtalanságuk is színelváltozással jár.

Az aranydáma (Crenilabrus melops L.)

Az aranydáma 20 cm-esre nő meg. A frissen kihalászott példányokon aranyoszöld szín az uralkoldó, amely a háton kékbe megy át; a sárgásszínű fejet ferdén haladó zöld vonalak teszik díszesebbé; szeme mögött fekete folt látható; a hátáról gyakran sötétbarna sávok is húzódnak le az oldalára, amelyek nem ritkán foltokra tagolódnak. Az úszókat sárga, zöld és kék pettyek tarkítják. A hátúszónak 14–17 és 9, az alsónak 3 és 9–10 sugara van. A Földközi-tengertől kezdve az angol partokig terjeszkedett el. Az Orkney-szigeteknél már csak szórványosan mutatkozik. Tápláléka kizáróan apró rákokból áll. Ha véletlenül hálóba, vagy varsába kerül, csalinak használják fel.

A gavallérhal (Crenilabrus mediterraneus Cuv.)

A gavallérhal, Crenilabrus mediterraneus Cuv., – a Quarneró mellékén „cavaliere”, vagyis lovag – 12 cm-es kis hal. Orra rövidebb, mint rokonaié. Arcát 4 sor pikkely vértezi. A felsőállkapocs két első foga erősebb és előrébb áll a többinél. Alapszíne piros, vagy rózsaszínű kékes árnyalattal, törzsét sötétebb sávok teszik tarkává. A mell- és farokúszó tövén egy-egy nagy fekete folt van. Az úszókat különböző színű pettyek ékesítik. A gavallérhal a Földközi-tengerben mindenütt otthon van. A moszaterdőkben legel.

A szürke ajakoshal (Crenilabrus cinereus Bonnat)

A szürke ajakoshal, Crenilabrus cinereus Bonnat, kisebb termetű, mint az előbbi faj. Hossza mindössze 16 cm. Orra igen hosszú és hegyes. Arcát két sor halpénz takarja. Hátúszójának elején fekete folt látszik, másik hasonló folt pedig a farok tövében van. Matisz, aki Quarneróból megemlíti, azt tapasztalta, hogy színezete változik. Törzse többnyire szürkés, barnás, zöldes, vagy vöröses, hasoldala sárgás, vagy ezüstös; oldalát és páratlan úszóit olykor pettyek tarkázzák. Szeme fölött kétoldalt 1–1 barna sáv kezdődik, s az oldalvonal felett a farok tövéig hatol. Egy másik sáv az oldalvonal alatt vonul végig a farokúszó alsó foltjáig. A Földközi-tengerben sem ritka, de az Adriában sokkal gyakoribb. Rokonaival együtt bozótokban él.