1. Bóbitás antilopok (Cephalophus H. Sm.)

Afrikának a Szaharától délre eső részében mindenütt előfordul. Számos faját, melyek legtöbbje a nyugat-afrikai őserdők lakója, négy alnembe osztják.

a) Erdei bóbitásantilopok (Cephalophus H. Sm.)

Jellemzik őket az arcél irányában fekvő szarvaik, amilyenek rendesen a nőstények fejét is díszítik, és jellemzik őket lágyékzacskóik. Elterjedési körük, egy kivételt leszámítva, az afrikai őserdőövre szorítkozik.

Legnagyobb és egyik legfeltűnőbb fajuk a sárgahátú vagy óriás bóbitás antilop (C. silvicultrix Afz.), amely körülbelül őznagyságú, azonban lényegesen esetlenebb alakú. Előfordul az egész afrikai őserdőrégióban Sierra Leonétól Angoláig és Észak-Rhodesiáig. Törzse sötétbarnaszínű, pofái világosszürkék, bóbitája rozsdabarna; faratáján egy hosszú, ékalakú, szalmasárga, körülbelül a hát közepén kezdődő és hátrafelé egyre szélesedő folt van.

Óriás bóbitásantilop (Cephalophus silvicultrix Afz.).

Közeli rokona az éppen olyan nagy, Liberiában élő C. jentinki Thos.; ennek törzse szürke, feje és nyaka pedig élesen elhatárolt feketésbarna. A közepes nagyságú fajokhoz tartozik az egyszínű barnásvörös natáli bóbitás antilop (C. natalensis A. Sm.), az alnem egyetlen faja, mely az őserdő határain túlhatolva délfelé leér a Fokföldig; az őserdők tájékán nyugat felé Kamerunig fordul elő s ott egy helyi alakká, a fekete bóbitás antiloppá (C. natalensis nigrifrons Gray) alakul át; ezt fekete homloka és megnyúlt csülkei jellemzik. Az egész afrikai őserdőségben megtalálható a feketehátú bóbitás antilop (C. dorsalis Gray); alapszíne vörösbarna, háta közepén hátrafelé szélesedő fekete hosszanti folt látható, szarvai vékonyak, hengeresek, egymástól távolállók. A legkisebb faj a kékhátú bóbitás antilop (C. rufilatus Gray), mely főképpen Afrika nyugati partjai mentén fordul elő; színe világos vörösbarna, háta sajátságos kékesszürke színű.

b) Csíkos bóbitásantilopok (Cephalophula Knott.-Meyer)

Újabban külön alnem (Cephalophula) képviselőjének tekintik a csíkos bóbitás antilopot (C. doria Ogilb.). Ez a faj a Liberia és Sierra Leone dombos és hegyes erdővidékének a lakója. A szép állat körülbelül olyan nagy, mint a feketehátú bóbitás antilop, alapszíne világos sárgásbarna, s ezt a hátán több széles feketésbarna harántsáv tarkázza, minek következtében rajzolata az erszényes farkaséra emlékeztető.

c) Törpe bóbitásantilopok (Guevei F. Cuv.)

A törpe bóbitás antilopok részben még kisebbek, mint a kékhátú bóbitás antilop, átlag csak mintegy 60 cm hosszúak s így kisebbek, mint a mi mezei nyulunk, vállmagasságuk 30 cm. Az erdei bóbitás antilopoktól abban térnek el, hogy lágyékzsacskóik nincsenek, bóbitájuk kevéssé fejlett, farkuk aránylag rövidebb és hegyéig egyforma széles; színük sötétkékesszürke vagy földbarna. Két fajuk van. Az egyik Maxwell bóbitás antilopja, (C. maxwelli H. Sm.); hazája felső-Guinea; hátának színezete lassan átmegy a combokéba

Maxwell bóbitás antilopja, (C. maxwelli H. Sm.)

Nála valamivel kisebb és rövidebb farkú a kék törpe bóbitás antilop (C. caerulus H. Sm. vagy monticola); ennek sötét hátszínezete hátul éleshatárú. Számos helyi változata él az afrikai őserdő vidékén nyugaton Kameruntól keletre Zanzibarig, dél felé pedig túlnyúlva az őserdőségek vidékén megtalálható a Fokföldig. A nyugati alakok, mint a fernando-poi C. c. melanorrheus Gray és a kameruni C. c. schultzei Schwarz, jobban kékesszürkék, lábaik szürkék, míg a keletiek és a dél-afrikaiak inkább barnásak, lábaik pedig vörösbarnák. Mindkét faj jól érzi magát a fogságban; az állatkertekben a kicsi, eleven és bizalmas állatok a látogatók kedvencei közé tartoznak, és itt ismételten szaporodtak is. Feltűnő, hogy farkukat állandóan, s nyilván reflexszerűen, fel és le billegetik. 6 2/3 hónapra terjedő vemhesség után a nőstény egy vagy két fiat ellik, amelyek aránylag erőseknek jönnek a világra.

d) Mezőségi bóbitásantilopok (Sylvicapra Ogilb.)

Az ide tartozó fajok a megelőzőktől abban térnek el, hogy szarvaik arcuk élvonalára éles szög alatt meglehetősen meredeken fölfelé állanak. A nőstények rendszerint szarvatlanok. Körülbelül olyan nagyságúak, mint a közepes nagyságú erdei bóbitás antilopok, azonban termetük karcsúbb, kecsesebb, füleik pedig hosszabbak, hegyesebbek. A pusztai bóbitásantilop (C. grimmius L., vagy mergens) eléri az 1.1 méternyi hosszúságot, amiből 20 cm a farokra esik, vállmagassága 55 cm; 7–10, kivételesen 12.5 cm hosszú, egyenes, áralakú, a nőstényen hiányzó 4–6 lapos gyűrűvel díszített szarvai majdnem eltűnnek a bóbita szőrei közt. Lábszárai nagyon karcsúak, csülkei és fattyúkörmei kicsinyek, bojtos farka rövid. Színezete erősen változó, felső oldala rendesen szürkésolajbarna, de a hímé sötét sárgásbarna is lehet, orra táján sötét hosszanti folt látható, háta mentén és combján feketén pettyegetett, a szín a bokákon és a lábak elülső felén feketésbarnába, a hátulsón pedig fehérbe megy át. Megtalálható az összes afrikai steppevidékeken, Gambiától kezdve Szudánon és Kelet-Afrikán keresztül a Fokföldig. A déli formák, amelyekhez a törzsalak is tartozik, nagyobbak és szürkébbek, az északiak és nyugatiak, mint a szenegambiai koronás antilop (C. grimmius coronatus Gray) kisebb és rendesebb sárgább színű.

Pusztai bóbitásantilop (Cephalophus grimmius L.).

Koronás antilop (Cephalophus grimmius coronatus Gray).

A bóbitás antilopok a legelső antilopok közé taroznak, amelyekkel a Fokföldre újonnan érkezett találkozik, mivel a tengerpartmenti bozótosokat még majdnem nagyobb számban lakják, mint a szárazföld belsejének őserdeit. Mint az összes apróbb és törpe antilopokat, őket is egyenként vagy párosával találjuk. Az őket takaró bozóton kívül sohasem láthatók. A legáthatlanabb sűrűségben is nagy ügyességgel és óvatossággal mozognak. Felriasztva néhány magasat ugranak, mielőtt futni kezdenének, azután oly ügyesen sietnek vagy lopódzanak az alacsony ágak vagy a fű között tova, hogy az őket üldöző vadász elől sok esetben elmenekülnek. Ürüléküket mindig ugyanazon a helyen rakják le, legalább is ezt írja Lönnberg a C. natalensis harveyi Thos-ról. Mint az összes apró antilopok, ezek is korán reggel vagy éjjel legelnek. A fiatalok, szám szerint 1, ritkán 2, tavasszal, szeptemberben vagy októberben jönnek a világra.