2. család: Csövescsőrű-félék (Aulorhynchidae) | TARTALOM | 4. család: Szalonkahal-félék (Centriscidae, v. Macrorhamphosidae) |
A pipaszár-félék (Fistularidae) ismertető jelei: a hosszúra megnyúlt, hengeres testalak, a rendkívüli módon meghosszabbodott, csőalakú arcorr, amelynek hegyén a kis szájban parányi fogak ülnek. A kis hasúszó, amelynek minden kemény sugara, aránylag messze áll a legyezőszerű mellúszó mögött; a hátúszó rövid és hátrafelé, az alsó úszóval egy irányban tolódott el. A faroknak 12 középső sugara, hosszú ostorszerűvé nyúlik meg. A test csupasz, vagy satnya pikkelyek vannak rajta. A tarkótájékon egy pár pajzsuk is van, de egyébként vértezetlenek. Mindössze 3 fajuk ismeretes, amelyek melegégalji tengerekben élnek. Legismertebb ezek közül:
A pipaszárhal (Fistularia tabaccaria L.)
A pipaszárhal, Fistularia tabaccaria L. Amerika melegégövi tengereiben, a partok mentén él. Alapszíne vörösesbarna, a hátán és az oldalán szabálytalan határú nagy, fakókék foltok vannak, amelyek sorokba rendeződnek. Hossza 1.52 m-nyi lehet. Életmódjáról keveset tudunk, mivel e halnak semmiféle gazdasági jelentősége sincs. Azon, hogy gyomrában halmaradványokat is találtak, nincs semmi csodálnivaló, mivel a látszóan szűk száj csontjait tágulékony bőr köti össze. Az Indiai-óceánban a Fistularia serrata és a F. depressa él.
2. család: Csövescsőrű-félék (Aulorhynchidae) | TARTALOM | 4. család: Szalonkahal-félék (Centriscidae, v. Macrorhamphosidae) |