Csukák (Esox L.) | TARTALOM | 5. család: Világítóhal-félék (Scopelidae) |
A szívóshalak (Dalliidae) családja aránylag közel áll a csukafélékhez. Ebbe a családba egyetlen nemzetség tartozik, amely szintén csak egyetlenegy fajt foglal magába.
A legyezőshal (Dallia pectoralis Dean)
A legyezőshal, Dallia pectoralis Dean, nyúlánktermetű állat, amelynek függélyes úszói épp annyira hátul állanak, mint a csukán, s alsóállkapcsa is előreugrik. Fogazata finom gerebenfogakból áll. Farokúszója bekerekített; hasúszója közvetetlenül az alsóúszó mellett foglal helyet és csak 3 támasztósugara van; legfejlettebb a mellúszó, amely széles legyezővé fejlődött ki és rendkívül nagyszámú, 3336 sugár feszíti ki. A legyezőshalnak másik igen feltűnő tulajdonsága, hogy váza rendkívül vékony és tökéletlenül csontosodott el, ami valószínűen azzal függ össze, hogy a tőzeges lápok vize mészben igen szegény.
Ez a csodálatos hal 20 cm-esre nő meg. Elterjedési területe Szibéria és Alaszka legészakibb részére esik. Az ottani folyókban és különösen a tőzeglápokban rendkívül gyakori, úgyhogy a bennszülött lakosságnak legfontosabb táplálékául szolgál. Növényi anyagokkal és férgekkel táplálkozik. Egészen rendkívüli ennek a halnak az életszívóssága. Olyan példányok, amelyeket hetekkel ezelőtt kosarakba csomagoltak és kőkeményre fagytak, melegben ismét magukhoz tértek, s épp olyan virgoncok voltak, mint azelőtt. Egy ízben egy kutya bekapott egy teljesen megfagyott legyezőhalat, mely a gyomor melegétől magához tért és a kutya elevenen adta ki magából. Ezt a különös esetet Turner jegyezte fel, s hitelességéért őt illeti a felelősség.
Csukák (Esox L.) | TARTALOM | 5. család: Világítóhal-félék (Scopelidae) |