Csöves fogaspontyok (Fudulus Lacép.)

Amerikában igen elterjedt nemzetség, amelynek tagjai édes- és féligsós vízben élnek, s egyikből a másikba minden nehézség nélkül áttelepíthetők. Többnyire fenéklakók s az iszapban turkálnak. Az európai akváriumokban főképpen a nyugatafrikai fajokat tartják, mivel hímeik pompás úszókkal tünnek ki. A csöves fogaspontyokat Amerikában „Killifishes” név alatt emlegetik.

A Fundulus majalis nevű faj, mint S. O. Mast amerikai életbúvár kísérleteiből kitűnik, bizonyos hely- és időismerettel is rendelkezik. Megfigyeléseinek eredményei a következőkben foglalhatók össze. Olyan helyeken, hol a tengerjárás nagy vízszintkülönbségeket okoz, apálykor kisebb-nagyobb parti pocsolyák maradnak vissza, melyekből azonban a halak még idejében igyekeznek eltávozni, mielőtt még a tengerrel való összeköttetés megszakadt volna; legfeljebb csak nagyon fiatal halak rekednek bennük. Mast megfigyelte, hogy a Fundulusok mennyire vigyáznak arra, hogy a nyilt tengerbe való visszamenekülés idejét el ne mulasszák. Mikor a halak dagály idején belekerülnek a parti tócsákba, ide-oda úszkálnak, turkálnak a fenéken és játszanak egymással. Az apály kezdete után azonban minduntalan visszatérnek a pocsolya kifolyásához és ki-beúszkálnak, mintegy vizsgálgatják a kifolyás mélységét. Mihelyt nagyon csekélynek találják, elhagyják a tócsát és többé nem térnek vissza.

Mast a kifolyás helyét mesterségesen elrekesztette, s a Fundulusok különbözőképpen viselkedtek, a szerint, amint az elzárás áradáskor vagy apadáskor történt. Előbbi esetben azt tapasztalta, hogy rövid ideig élénken úszkáltak ugyan, de csakhamar megnyugodtak és elkezdtek vadászni és játszani, mint azelőtt. Ha ellenben apály idején zárta el az utat, mikor a tócsa vize már fogyóban volt, eleinte össze-vissza úszkáltak, mint az előbbi esetben, azonban azután kétszer-háromszor is körülúszták a pocsolya szélét, mintha utat kerestek volna a menekülésre. Midőn végre meggyőződtek arról, hogy bennrekedtek, akkor csapatba gyülekeztek, s megkezdődött a menekülés a szárazon keresztül. Az első kiugrott a vízből, a többi követte. Rendszerint a kifolyást elzáró gát közelében hagyták el a tócsát, s a tenger felé igyekeztek, csak nagyon ritkán távoztak a szárazföld felé néző oldalon. Azonban ebben az esetben is csakhamar megfordultak és a helyes irányba igazodtak. Ilyen módon félóra alatt több, mint kétszáz csöves fogasponty menekült ki 3 m széles és 10 cm magas homokbástyán keresztül az 50 m hosszú, 13 cm széles és 30 cm mély pocsolyából.

Ezt az érdekes viselkedést Mast egy esetben akkor is megfigyelte, amikor az ár még emelkedett, de már csaknem tetőpontjára ért. Ebből Mast arra következtet, hogy a halak kb. tudják az apadás idejét.

A Fundulus szárazföldi vándorlása a tenger felé nem egyéb, mint közönséges ugrándozás, aminőt minden szárazra került halnál tapasztalunk, de az a feltűnő, hogy ugrálás közben a tenger felé az irányt sohasem tévesztik el. A halak látása nem befolyásolja ezeket a helyváltoztatásokat, sőt kísérletileg bebizonyúlt, hogy akkor is rátalálnak a tengerre, ha egyáltalán nem láthatják. A part lejtése és egyéb külső körülmények szintén nem befolyásolják. Menekülésüket, úgy látszik, valami ismeretlen érzék irányítja.

A tarkatokájú fogasponty (Fundulus gularis Blgr.)

A tarkatokájú fogasponty, Fundulus gularis Blgr. = Fundulopanchax gularis (Blgr.), sokféle színezetű lehet. A hím alapszíne sárgás olajzöld, fejének két oldalát kanyargós vörös vonalak díszítik, állkapcsát pedig piros sáv veszi körül, amely átmegy az oldalára és egészen a farkáig folytatódik. Oldalát e sáv fölött számos piros petty élénkíti. Hasa fehéres. Egész testén kékes fény ömlik el. Hátúszója, amelyben 15–16 sugár van, vörös pontokkal tarkított piros, vagy sárgásvörös. Elülső sugarai hosszabbak és rojtozatot alkotnak. Farokúszójának felső része vöröses és pontozott, közepe sárgáspiros, alsó széle sárgás. Az ikrás jóval szerényebben díszített köntösben jár.

Ez a faj eredeti hazájában, Kamerunban és a Niger torkolatában 7–8 cm hosszúra nő meg, de ott sem gyakori. Igen falánk ragadozó hal, de ennek ellenére sem túlságosan mozgékony. Gyengén sós, 22–25 C fokos vízben akváriumban is jól érzi magát, de tartható tiszta édesvízben is. Nászjátékuk 1–1½ hétig tart, s ezalatt 1–1 nőstény 15–40 ikrát rak le. Az ikrák számára az akváriumba szitafenekű kis medencét helyeznek el, mivel a fény iránt rendkívül érzékenyek. Az ikrák 3–6 hét alatt kelnek ki. Kezdetben véglényekkel és apró lebegő rákokkal táplálkoznak.