Fürge fogaspotykák (Girardinus Poey)

Többnyire kistermetű, élénkmozgású halak, amelyeket szívesen tartanak akváriumokban. Ezt a nemzetséget az újabb rendszerezők több nemzetségre tagolták fel.

A játékos fogasponty (Girardinus formosus Gthr.)

Az eleventojó fogaspotykák közül a legérdekesebb a játékos fogasponty, Girardinus formosus Gthr. = Heterandria formosa Ag., amelynek hímje 2, ikrása pedig 3–3.5 cm hosszú. Eredeti hazája Dél-Karolinától kezdve Floridáig terül el. Igen mozgékony és ártalmatlan hal. Az akvárium többi lakójával szeret ugyan civakodni, de ez inkább csak játék, s noha olykor negyedóráig is eltart, sohasem fajul el. Az akvárium legkedvesebb látványai közé tartozik, amikor ilyen csetepaték közepette hősies állásba vágja magát, hogy ellenfelére ráijesszen. A nemek alakja is eltér egymástól. Erre vonatkozik a nemzetség neve (Heterandria). Alapszíne a hátán kávébarna, több feketés hosszanti csíkkal, amelyek a farok tövén egy pontban találkoznak. Ezeken kívül 6–9 rövid harántsáv is tarkítja, amelyek azonban az idősebb állatokon elhalványodnak. Hasa ezüstfehér. Úszói agyagszínűek; hát- és alsóúszóját piros udvaros fekete folt díszíti. A játékos fogasponty nagyon szívós állat. Kis medencében is jól megél. Nem túlságosan szapora. Az ikrás 10–14 nap alatt naponta 1–3, összesen 10–25 ivadékot hoz a világra.

Pettyes fogaspontyok (Glaridichthys Grmn.)

Foltos farkú pontyocska (Glaridichthys caudimaculatus Hens.).

A pettyes fogaspontyok, Glaridichthys Grmn., nemzetségét Garman a közeli rokon Girardinus Poey nemzetségből különítette el. Említésreméltó fajai a tízpettyes és a január-pontyocska.

A tízpettyes pontyocska (Glaridichthys decemmaculatus Jenyns)

A tízpettyes pontyocska, Glaridichthys decemmaculatus Jenyns, tíz, rövid, vonalszerű foltjáról ismerhető fel, amelyek mindkét nem oldalának közepén láthatók. A hím 2–2.5, az ikrás pedig 3–3.5 cm hosszú úszói teljesen átlátszók. Nagyon kényes halnak látszik, valójában azonban roppant szívós és igénytelen. Nagy hőmérsékleti különbségeket baj nélkül elvisel. Öt C fok meleg vízben éppúgy megél, mint a 25 C fokosban. Egyszerre 15–20 ivadékot hoz a világra. Ez a faj a díszhalkereskedő árjegyzékében „dezi” néven is szerepel, a tudomány anyakönyvében pedig: Cnesterodon decemmaculatus (Jennyns), Poecilia decemmaculata Jennyns és Girardinus decemmaculatus Gthr. nevek alatt találjuk meg.

A január-pontyocska (Glaridichthys januarius Hens.)

A január-pontyocska, Glaridichthys januarius Hens. (egyéb nevén: Phalloptychus januarius Hens., Girardinus januarius Hens., G. iheringi Blgr., Poecilia januarius Eigm., Glaridichthys latidens Leonhardt), Brazíliából és Uruguayból kerül az európai akváriumokba. A tejes 2, az ikrás 3.5 cm hosszú. Háta olajbarna; oldala kékes árnyalatú ezüstös, a hímé csaknem ibolyaszínű; hasa ezüstös vagy szennyesfehér. Testét 8–12 keskeny, sötétbarna vagy fekete harántsáv díszíti. Nagyon kényes állat, fogságban hamar elpusztul, e miatt életmódjáról alig tudunk valamit. Az ikrás naponta 1–3 ivadéknak ad életet, de ezeket nagyon nehéz felnevelni.

A Pseudoxiphophorus kivételével az összes eddig ismertetett eleventojó fogaspontyok apró víziállatokon kívül növényi anyagokkal is táplálkoznak, amit a hosszú és több kanyarulatot alkotó bélcsatorna is bizonyít. Díszes, fürgén mozgó, igénytelen és türelmes halacskák. Társas akváriumokban is tarthatók, s még a tapasztalatlan tenyésztők is sikerrel nevelhetik fel őket.

Apró fogaspontyok (Gambusia Poey)

Az apró fogaspontyok, Gambusia Poey, nemzetségének tagjai valamennyien húsevők. A nemzetség nem a „gambusino” spanyol szóból származik, amely apróságot jelent. Egyik legismertebb és akváriumokban is könnyen tartható tagja:

A húsevő fogasponty (Gambusia affinis B. G.)

A húsevő fogasponty, Gambusia affinis B. G., amely G. holbrooki néven is szerepel, kis termetű faj. A hímje 3, nősténye 6 cm hosszú. Észak-Amerika déli államainak állóvizeiben csapatosan lakik. Színe világos olajzöld, pikkelyei sötét szegélyűek. A kifejlődött hím teste sűrűn be van hintve szabálytalan fekete foltokkal, az idősebb állatok gyakran teljesen feketék. A fekete pettyek nőstényeken is előfordulnak, de az is megesik, hogy ezek a fekete foltos állatok utóbb hímeknek bizonyúlnak. A fogaspontyok hímjein a külső nemi jellegek, különösen az ivartermék átvitelére szolgáló úszó igen különböző időben fejlődik ki, ami sok tévedésre ad okot.

A rabló fogasponty (Belonesox belizanus Kner)

Közép-Amerika legnagyobb fogaspontya a rabló fogasponty, Belonesox belizanus Kner, valódi rablóhal, amely 15–20 cm-re nőhet meg. Ragadozó természetét már az arcorrának alakja elárulja, mivel erősen megnyúlt és kapófogakkal van ellátva. Erre vonatkozik a tudományos neve is, s a csukapontyocska elnevezés is. Állkapcsa valamivel túlér a felsőn. A csaknem egyszínű, szürke hal az akvárium vizében órákhosszán keresztül sajátságos mereven megmarad vízszintes helyzetben. Ha megriad, villámgyorsan siklik a medence tulsó szögletébe, ahol megint mozdulatlanná merevedik. Zsákmányát, amelyet legszívesebben apró állatok közül szemeli ki, óvatosan közelíti meg s lökésszerűen, hirtelen veti rá magát.

A Jenynsia Gthr. és az Anableps Art. nemzetség tagjai nemcsak az eleventojó fogaspontyok, hanem az összes csontoshalak közt különleges helyet foglalnak el. Gonopódiumuk ugyanis sajátságosan fejlettek, úgyhogy az emlősök hasonló szervére emlékeztetnek.