Gyíkfejűek (Elops L.)

A gyíkfejűek, Elops L., teste aránylag megnyúlt, oldalról csak kissé lapos és apró halpénzekkel fedett. Toroktájékukon csontlemez van. Orruk hegyes, szájnyílásuk széles; felső állkapcsuk alig rövidebb, mint az alsó, köztiállkapcsuk rövid; állkapcsukon és garatcsontjukon pásztákban álló sörtefogak vannak. Oldalvonaluk élesen látszik. Hát- és hasúszójuk átellenes. A melegebbvizű tengerekben élnek. A család erről a nemzetségről kapta a nevét. Két faj tartozik ide, s ezek közül ösmertebb:

A pajzsos gyíkfejű hal (Elops saurus L.)

A pajzsos gyíkfejű hal, Elops saurus L., egyszínű ezüstös hal, amely körülbelül 1 m-esre nő meg. Hátúszójában 23–24, mellúszójában 14–15, alsóúszójában 15–17 sugarat találunk. Pikkelyei 100–110 harántsorban állanak. Torokpajzsa olyan, mint az amerikai iszaphalé (Amia calva L.). A melegégalji és a térítők közelében levő tengerekben otthonos. Húsát nem sokra becsülik. Az amerikaiak „ladyfish” néven ismerik.

A tarpon (Megalops atlanticus C. V.)

Tarpon (Megalops atlanticus C. V.). - Fehérke (Albula conorhynchus Bl. Schn.).

A tarpon (Megalops atlanticus C. V.) a leghíresebb amerikai sporthalak sorába tartozik. Valóságos óriás, hossza a 2 m-t, súlya pedig a 110 angol fontot is eléri. Pikkelyei 6 cm átmérőjűek. Teste orsóalakú, úszói élesmetszésűek, a hátúszó vége hosszú nyúlvánnyá alakult át. Hazája a Mexikói-öböl, de délre Brazília partjaira is ellátogat. Florida divatos fürdőhelyein a sporthorgászok a legtöbbre becsülik. A kisebb halak rajait sokszor a folyókban is tovább kergeti. Rendkívül falánk ragadozó, s így a csalit könnyen bekapja. Horogra kerülve, hősiesen küzd az életéért, villámgyors száguldásba kezd, hatalmasokat ugrik a felszín fölé és azon igyekszik, hogy a csónakot messze maga után cipelje. A tarpont a vízből kifogni, a legügyesebb horgász erejét is próbára teszi. Nem csoda, hogy a sportért rajongó amerikai a tarponhorgászatért lelkesedik is.

A tarponhorgászat izgalmairól leghívebben Mitchell Hedges pompás könyve („Battles with giant fish”, 1924) tájékoztathat bennünket. Ez az élvezetesen megírt munka az óriási halakkal folytatott izgalmas küzdelmekről számol be. Hedges 1921 nyarán Jamaika-szigetén és környékén horgászott. Az első 250–300 fontos tarpon a Fekete-folyó torkolatánál lévő zátony mellett került horgára. A tarpon a levegőbe ugrott fel, majd a víz alá menekült. Hedges a horognyéllel igyekezte fékezni a motolát, hogy a tarpont kifárassza. Ez a taktika sikerrel is járt, s a hal éppen akkor szökött fel újra a levegőbe, amikor a zsineg már majdnem teljesen lefutott a hengerről. A néger halász gyorsan visszafelé evezett és így sikerült is a horogzsinórból egy csomót ismét felcsavarni. Erre szükség is volt, mivel a tarpon előreláthatóan újabb kitörést kísérelt meg. A partról sokan néztek a fehér ember párviadalát a tarponnal és lassanként Black River városának egész lakossága ott tolongott. Sok bennszülöttet annyira elfogott a horgászszenvedély, hogy csónakra kapva követték Hedges ladikját és onnan figyelték a küzdelem minden jelenetét. Volt is ott elég látnivaló. A tarpon ugyanis a folyó torkolatától föl és lefelé hatszor vontatta végig 12 mérföldnyi távolságon a csónakot. Három órája folyt már a viadal, de a tarpon ereje nem gyengült, a bennszülött evezős ellenben már közel volt a teljes kimerüléshez. Magáról Hedgesről is patakokban omlott az izzadság és a rettenetes erőlködéstől félig elalélva rogyott a ladik ülésére; mielőtt összeroskadt volna, a zsinór remegéséből észrevette, hogy a tarpon ereje is fogyatékán van. Ekkor mindkét részről megindult a végső erőfeszítés. Hedges a motolával a csónak közelébe vonszolta a halat, csakhogy a tarpon még mindig nem adta meg magát. Többször megfordult maga körül s az utolsó pillanatban sikerült kereket oldania: a patonyhuzal, amely a küzdelemben megsérült, eltört. Hiábavaló volt a rettenetes erőfeszítés. Hedgest úgy kellett kiszedni a csónakból s nem bírt a lábára állni. Napokba telt, amíg mozdulni tudott.

Panama területein különösen a Chagres-folyóban, annak is a torkolatában, a Lorenzo-erőd tájékán élnek óriási tarponok. Ott fogta a walesi herceg első nagy tarponját, s verítékszakadásig ott hadakozott eggyel Pershing amerikai generális, akinek neve a világháború hadi tudósításai révén vált közismertté. Pershing, aki szenvedélyes horgász, ezt a tarponfogást tekintette élete legizgalmasabb eseményének és legnagyszerűbb napjának. Az egyik legjobb tarponhorgászó hely a Gatun-zsilip közelében van. Ott székel a „Panamai tarponklub”, amelynek könyvébe a zsákmány pontos méreteit is feljegyzik. A rekordot idáig egy 100 fontos tarpon tartja. A leggazdagabb termőhely Colon közelében van, s ezt azért is nevezték el Tarpon-lagúnának. Esténkint számtalan tarpon hátúszója szeldesi a víz felszínét.