3. család: Csőrösszájú-félék (Mormyridae)

A csőrösszájú-félék (Mormyridae) családját gyakran említik „nílusi csukák” néven is, ámbár a csukával semmiféle rokonságban nincsenek. Afrika édesvizeiben élnek és igen különös alakjuk van. A legtöbb fajt az ormányszerűen megnyúlt arcorr jellemzi, ami miatt fejük az elefántéra, vagy a tapiréra, soké pedig a madarakéra emlékeztet. Ormányukkal az iszapban turkálnak, s a végén lévő bőrlebeny minden bizonnyal tapogató szerv. Apró szemük mélyen beágyazódik a bőrbe. Az iszapos vízben nem is vennék sok hasznát.

A csőröscsukák az afrikai folyók iszapos vizében élnek. A hosszú ormányú alakok, mint például a Gnathonemus curvirostris Blgr. és a G. longibarbis Hildg., többnyire a fenéken maradnak, a Hippopotamyrus castor Papph. és a hozzá hasonló fajok, a Gesirehben végzett megfigyelések szerint inkább a nyilt vízben tartózkodnak és csak időnként keresik fel a feneket, hogy táplálék után kutassanak. Szűk csőrük a táplálkozásban valamennyit az apróbb állatokra utalja. A csőröscsukák kerülik a fényt és szívesen befurakodtak az iszapba, ami a puhamedrű folyókban könnyen is megy. Az olyan fajok, mint például a Gymnarchus niloticus Cuv., amelyek sekély árterületeken élnek, ha a víz kifogy, mélyen beássák magukat a szikkadó iszapba. Ehhez a munkához már jóval nagyobb erőfeszítés és megfelelő testalkat szükséges. Életmódjukat illetően még megemlíthetjük, hogy a csőröscsukák igen barátságtalan állatok. Közös medencében nem is igen lehet őket tartani, mivel megölik egymást.

A nílusi csőrösszájú hal (Gymnarchus niloticus Cuv.)

A nílusi csőrösszájú halnak (Gymnarchus niloticus Cuv.) a has-, a farok- és az alsóúszója is visszafejlődött, úgyhogy az állat angolnakülsejű. Farkának két oldalán kb. 10 cm-es hosszúságban villamos szerv van, amely lemezekből áll. A villamos szerv ütését az ember meg sem érzi, arra azonban bizonnyal elegendő, hogy az egyébként teljesen fegyvertelen állatnak némi védelmet biztosítson.

A csőrösszájúak életmódjáról és szaporodásáról újabban Budgett közölt leírást. A csőrösszájúak 2 láb hosszú és 1 láb széles úszó fészkeket készítenek, amelyeknek az egyik oldala a víz alá lóg, s ennek a legmélyebb helyén vannak az 1 cm átmérőjű peték. A Gymnarchus fészkében a kikelés után kb. 1000 bíborpiros ivadék úszkál. A fészekkészítés módját még nem figyelték meg. A bennszülöttek állítása szerint a hal ilyenkor igen ingerlékeny és harapós.

A mocsári csőrösszájú hal (Hyperopisus bebe Lacép.)

Budgett a mocsári csőrösszájú hal, Hyperopisus bebe Lacép., szaporodását is tanulmányozta. Ez a faj a mocsár fenekén lapos gödrökbe rakja le apró sárgás és félig áttetsző ikráit, mégpedig úgy, hogy az üreg kivájásakor szabaddá vált gyökerekre ragasztja őket. A kikelő ivadékok a vízben megmerevedő fonál segítségével szintén a gyökerekhez erősítik magukat. A fészek ilyenkor kavargó kocsonyatömegnek látszik. Az ivadék 4–5 napig függ ezen a szálon, míg szíktömlője fel nem szívódik. E közben teste szüntelenül jobbra-balra himbálódzik. Budgett sajnos, nem tudta felnevelni őket, s így a faj meghatározása nem teljesen biztos. Vizsgálataiból azonban kétségtelenül kiderült, hogy azok a bélyegek, (külső kopoltyúk, ragasztómirigyek), amelyeket megszoktunk más halcsoportok kizárólagos tulajdonának tekinteni, valódi csontoshalakon is előfordulnak.

A kalabári csőrösszájú hal (Mormyrus petersii Gthr.)

A Mormyrus-nemzetségnek 51 tagja van, amelyek közül 11 a Nílusban él. Az utóbbiak közül kettőt Egyiptom ősi lakói is jól ismertek, s ezeket szent halak gyanánt tisztelték. A mitológia szerint Osiris szétszórt tagjai körül ez a két hal falt fel egy darabot, s emiatt nem tudta Isis valamennyit összeszedni. Mindkét oldalukon satnya villamos szerv helyezkedik el. Ez a szerv hosszúkás alakú tok, amelyet haránt választófalak tagolnak kocsonyás anyaggal telt rekeszekre. Orruk tömpe és rövid, vagy hosszú és domború. Hát- és alsóúszójuk is fajok szerint különbözik. A hátúszó az egyik fajon majdnem az egész hátat beszegi, a másikon pedig igen rövid és farok közelébe tolódott. Képünkön a kalabári csőrösszájú hal (Mormyrus petersii Gthr.) látható. Hazája Ó-Calabar.

Csőrösszájú hal (Mormyrus petersii Gthr.). - Karcsú csukalazac (Galaxias attenuatus Jennyns).