Fészekrakó csontosnyelvűek (Heterotis Cuv.)

Ugyanebbe a családba tartozik a fészekrakó csontosnyelvűek (Heterotis Cuv.) nemzetsége is, amely a Níluson kívül Nyugat-Afrika folyóiban terjedt el. A család tagjainak földrajzi eloszlása tehát megegyezik a tüdőshalakéval és mindenesetre arra vall, hogy a csontosnyelvűek csoportja is igen régi.

A nilusi fészekrakó hal (Heterotis niloticus Gthr.)

Heterotis niloticus Cuv. a fészkében.

A nílusi fészekrakó hal (Heterotis niloticus Gthr.) érdekes ivadékgondozása miatt érdemel említést. Ennek módját Budgett a következőkép írta le: „Gambia mocsaraiban július folyamán hatalmas fészkeket láthatni, amelyeket a Heterotis épít. Négylábnyi az átmérőjük és kétlábnyira merülnek a vízbe. Az oldaluk 8 hüvelyknyi vastag és nádszárból épült. A feneke csupasz mocsári talaj. A hal építés közben farkának csapásaival dobálja ki a lehullott anyagokat, a fészek peremén keresztül. Így dolgozott mindaddig, míg a fészek el nem érte a felszínt. A kész fészekben a víz kristálytiszta volt, úgyhogy a fenekén levő ikrákat tisztán lehetett látni. Az ikrák lerakása után a hal a fészek oldalán készített nyíláson át távozik. A 2.5 mm nagyságú ikrák kikeléséhez kb. 2 nap szükséges, úgyhogy a fészek legfeljebb 4–5 napig van használatban. Az ivadékok mindjárt az ikrából való kibuvásuk után felfelé törekednek a fenékről. A következő napokon szakadatlanul fel-leszállnak; ekkor még hosszú, vérvörös, fonálalakú külső kopoltyúik vannak. A következő napon az ivadékok csapatba verődve a fészek tengelye körül szabályos köröket írnak le. Külső kopoltyúik ekkorára már eltűnnek. A körözés egy napig tart, a negyedik napon a rajzás kevésbbé szabályos lesz s az ivadékok a fészek fala mentén úszkálnak. A nyolcadik napon a szülő vezetésével kisebb kirándulásokat tesznek, majd végleg elhagyják a fészket, de még azután is csapatosan úszkálnak és mindig a szülő közelében maradnak.”

A pillangóhal (Pantodon buchholzi Ptrs.)

Pillangóhal (Pantodon buchholzi Peters). - Holdszemű hal (Hyodon tergisus Les.).

A nagytermetű csontosnyelvűekhez igen közel áll a kis nyugatafrikai pillangóhal, Pantodon buchholzi Ptrs., amelyet 1874-ben Buchholz a kameruni Viktória-folyóban fedezett föl. Később Nyugat-Afrika melegégalji folyóiban, Algírban, a Kongó-államban is megtalálták. Féligsós vízben is előfordul. Szabadon való életmódjáról úgyszólván semmit sem tudunk. A pillangóhal a kevésszámú, az édesvizekben meg éppen nagyon ritka „repülő”-halakhoz tartozik. Természetesen ez a hal sem repül, hanem kiszökken a vízből a levegőbe és kifeszített úszóit ejtőernyők gyanánt használva, siklik a levegőben. Mellúszója rendkívül széles és hegyes, mint a pillangószárny. Szájüregének minden csontján vannak fogai. Színezete nem feltűnő ugyan, de igen sajátságos. Háta sötét olaj- vagy kékeszöld, az oldala tompán fénylő világossárga és szabálytalan bársonyfekete foltok tarkázzák. Úszósugarain fehér és fekete gyűrűk vannak, a köztük kifeszített bőr teljesen átlátszó. A hátúszó a farok közelében tolódott el és az alsóhoz hasonlóan kihegyesedik. A széles farokúszó középső része ecsetszerűen nyúlik meg. A legfeltűnőbb a has- és a mellúszó alakja. A hasúszó sugarait csak a tövükön köti össze hártya és fenyegető nyársként merednek az ellenség elé, mely a halat alulról akarná megközelíteni. A pillangóhal teste oldalról erősen lapos; széles szájnyílása fölfelé néz. Teljes hossza legfeljebb 10 cm.

Vitorlázó repülését a szabadban Marquardsen, Chapin, Lang és mások figyelték meg. Csak rövid távolságra repül, a felszín fölött igen alacsonyan lebeg.

Európába először 1905-ben telepítették át. Az akvárium vizében órákhosszat megmarad egyhelyben. Legjobban vízi növények közt a felszín közelében szeret tartózkodni, úgyhogy feje a vízszínét érinti. Ha a nap erősen tűz, a levelek alatt keres védelmet. Táplálékát legszívesebben a felszínről szerzi be, a repülő rovaroknak utánuk is ugrik. Úgylátszik, éjjeli állat, mert alkonyatkor elevenebbé válik.

Akváriumban nem szaporodik. Sokan eleventojónak mondják, de e mellett semmi bizonyíték sincs. Fogságban nem repül, mivel a medencében nincs ellenség, amely elől menekülnie kellene.