2. Feketesarkú antilopok (Aepyceros Sund.)

Jellemzik őket 50 cm-t elérő, karcsú, szögletesen lantalakká, tövüktől kezdve ferdén ki- és fölfelé, közepük fölött ismét be- és hátrafelé görbült, durván gyűrűzött, érdes, símahegyű szarvaik – szarvaik csak a hímeknek vannak – azután hátsó lábaik lábtőizületén lévő fekete szőrpamatjuk és hosszú, hegyes füleik. Fattyúcsülkeik és szemgödöralatti mirigyeik nincsenek. A nemzetséget mindössze egy faj alkotja, egyike a legbájosabb antilopoknak.

A pála (Aepyceros melampus Lcht.)

Pála antilopok a keletafrikai steppéken.

Pála (Aepyceros melampus Lcht.).

A pála vagy impala, a feketesarkú antilop valamivel nagyobb, mint a mi dámszarvasunk, azonban sokkal csínosabb ennél. Hossza eléri a 2 m-t, amiből farkára 30 cm esik, magassága a marjánál mintegy 95 cm. Fejének, nyakának és teste felső oldalának a színezete gyöngéd világossárgás, lefelé világosodó rozsdabarna, alsó oldaláé és kicsiny tükréé tiszta fehér; a tükröt határolva felülről le a combokra egy barnás fekete ívesvonalú sáv húzódik le; szemei előtt egy hosszúkás fehér, a szarvai közt meg egy fekete folt látható; hátán fekete sáv fut végig. A szarvatlan nőstény egészen hasonló színezetű. Magyar nevét a sarkán lévő fekete foltról kapta. Schillings fehér példányokat is látott rendes színezetű példányok alkotta csapatban.

Elterjedésének köre a délafrikai steppéktől kezdve, ahol Lichteinstein először találta az állatot, elnyúlik nyugat felé Angoláig (A. melampus petersi Boc.), kelet felé pedig Német-Kelet-Afrikán (A. m. suara Mtsch.) át Brit-Kelet-Afrikáig. Korábbi időkben a Becsuanaföldön ezerszámra volt tálalható; azonban a gyilkos ólom, Fritsch szerint, olyan pusztítást vitt végbe falkáiban, hogy ma már Dél-Afrikában meglehetősen ritkává lett. A csínos állat, eltérően legközelebbi rokonaitól, a vízmenti erdősávokat lakja, ellenben nyílt területeken csak ritkán jelenik meg. Rendesen csak kicsiny, 6–8 főből, kivételesen 12–20 darabból álló csapatokban található, s akkor 3–4 bika található egy-egy csapatban. Sclous azonban csupán 10–15 bikából álló csapatokat is látott, és azt is közli, hogy ez az antilop Dél-Afrikában seholsem olyan gyakori, mint Csobenél, ahol még 100 darabból álló nyájakat is lehet látni. Kelet-Afrikában, különösen azonban beljebb, a Lualabánál Böhm R. és Reichard még 200 darabot számoló csordára is akadt. A csapatok Berger szerint nőstényekből állanak és mindig csak egy vén bika van bennük, a többi bikák „legénycsordákat” alkotnak. A pála ritkán keveredik össze más antilopokkal, hanem inkább magában marad fejtársaival. A hímek heves harcokat folytatnak egymással, s Roosevelt egy olyan egészséges bikát ejtett el, melynek szügyébe egy másik bika mintegy 10 hüvelyk hosszú szarva volt bedöfve. Tápláléknak legjobban szeretik a friss, fiatal füvet,ezért a száraz időszakban források és patakok környékén gyülekeznek össze.

Inkább bizalmas, mint bátortalan állat, mely azonban félénkké válik, amint gyakrabban van kitéve üldözésnek. Külső megjelenése fölötte tetszetős, és a csinos állatok csapata, amint táncoló ugrásokkal keresztülvonul a bokros erdőn, rendkívül festői képet nyujt. Éles szemüket nem egykönnyen kerüli el semmiféle közeledő ellenség sem, éles füleik meghallanak mindent, még a leghalkabb zörejt is; karcsú nyakukat kinyújtják, a vezérállat dobbant egyet, és az egész társaság tovairamlik. Ha nem zavarják őket a csapat tagjai azzal mulatnak, hogy különböző állásba vágják magukat, vagy pedig különféle játékot űznek, miközben egy-egy nőstény mind a négy lábát egyszerre kapva a levegőbe, átugrik a másiknak a hátán. Míg egy részük legel és a mellett őrséget áll, másik részük az árnyékban kérőzve heverész, a bikák meg nem komolynak szánt harcokat vívnak. Böhm-nek Noack által közzétett feljegyzései szerint ez a kutató Kelet-Afrikában novemberben szoptató, decemberben pedig vemhes nőstényeket talált. Szerinte a hímek megrettenve prüszkölő hangot adnak, azonban máskor a nőstényhez hasonlatosan sípoló hangot hallatnak; egymásnak így felelnek kölcsönösen. Schillings figyelmeztető szavukat mint a szájon és orron át kilökött hangot jelöli. Roosevelt májusban mindenféle korú borjút talált.

A délafrikai vadászok a pálát is szenvedélyesen vadásszák. Pecsenyéje, mint a legtöbb antilopé, bár kissé száraz, azonban mégis gyenge és ízletes. Bőrét nagyra becsülik mint szépszínű takarók anyagát.

Az állatkertekben még mindig ritka, jóllehet az utóbbi években néhány eljutott Európába is. Érzékeny állat, amely csak nehezen szokja meg a fogságot és félénkségét alig vetkezi le. A frankfurti állatkertben egy vemhesen érkezett példány megellett, a fiatal színezete tekintetében anyjához hasonló volt.