1. alcsalád: Ágasharcsák (Clariinae)

Az angolnaharcsa (Clarias anguillaris C. V.)

Angolnaharcsa (Clarias anguillaris L.).

Az angolnaharcsa, Clarias anguillaris C. V., az egyiptomiak „sarmut”-ja, angolnaalakú hal, amely 60 cm-nyire nő meg. Felső része kékesfekete, hasoldala fehér, fiatal korban világosabb alapon feketésen pettyezve. A sekély csatornákban, amelyeket az áradás tölt meg vízzel, igen gyakori, de különösen nagy számban tanyázik a deltavidéken, s azokban a mocsarakban, amelyek a parti tavakat övezik és maguk a tavak is hihetetlenül nagy tömegű angolnaharcsát rejtenek magukban. A csatornák és a mocsarak kiszáradása után az angolnaharcsa kivándorol. Mellúszóinak támogatásával, testének kígyózó mozgásával siklik tova a nedves iszapon, míg újra vizet nem talál. Vándorlás közben sokat fognak el közölük, de a sekély helyeken a vízbe gázolva puszta kézzel is kihalásszák, a mélyebb helyeken pedig horgásznak rá.

Az ágasharcsáknak az a tulajdonságuk, hogy a vizen kívül hosszú ideig tartózkodhatnak, lélekzőkészülékük sajátságos módosulásában találja meg a magyarázatát. Ugyanis tulajdonképpeni kopoltyúüregükből a nyakszirti tájék kopoltyúpajzsai alatt egészen a vállövig zacskószerű tojásdad kiöblösödés húzódik. Ebbe a második és a negyedik kopoltyúívről faalakúan elágazó nyujtványok hatolnak be. A levegő az üregbe jut, ahol a gázcsere lebonyolítására rendkívül dús érhálózat van.