2. család: Galléros cápák (Chlamydoselachidae) | TARTALOM | 4. család: Macskacápa-félék (Scyllidae) |
A cápák többi családja közül, amelyeknek legfeljebb öt kopoltyúrésük van, első helyen említendő a bikafejű, vagy felemásfogú cápák (Cestraciontidae) családja. Nevüket széles fejükről és több sorban elhelyezett nem egyforma fogazatukról nyerték. Fogaik közül a középső apróknak 35 gömbölyded csúcsuk, az oldalsóknak és a hátulsóknak pedig lapos és sík rágólemezük van. A két hátúszó elején erős, kúpalakú tüske látható. Az efféle tüskék megkövesedett állapotban jól megmaradnak és segítségükkel sikerült kimutatni, hogy ennek a cápacsaládnak a föld régebbi korszakaiban, egészen a középkorig igen széles elterjedési köre és sok faja volt. Ma csak kevés, szétszórt alakjuk él, amelyek között a legismertebb az angolok Port Jackson-Shark-ja:
Philippi bikacápája (Hoterodontus philippi Lacép.)
Ez a faj Ausztrália partjain gyakori. „Ismételten fogtam horoggal, írja Haacke, mégpedig olyan horoggal, amely egészen apró halak számára volt készítve, s egészen vékony zsinegen függött. Ezek a cápák jámborul követik a zsineg húzását és könnyen kihúzhatók a sekély homokos partra, ahol azután megfoghatók.” Sajátságosak e cápafaj szaruhéjú tojásai. Kúpalakúak és két, csavarmenetesen egymás közé csavart szarulemezből állanak. E tojáshéjakat, Haacke szerint, olyan gyakran látni Dél-Ausztrália partjain, hogy hozzátartoznak a part rendes képéhez. A nemzetség három faja is a Csendes-óceánban él. Egyik sem ér el 1 vagy 1.5 m-nél nagyobb hosszúságot. Táplálékuk csigákból és kagylókból áll, amelyeknek héját kövezetfogazatukkal morzsolják össze.
2. család: Galléros cápák (Chlamydoselachidae) | TARTALOM | 4. család: Macskacápa-félék (Scyllidae) |