I. alosztály: Félrovarok (Anamerentoma)

A félrovarok alosztálya csak egy rendet (Protura vagy Myrientomata) foglal magában. Az idetartozó állatok még olyan közel állanak a Myriopodákhoz, hogy az ember bizonyos fokig kétségben van, hogy a rovarokhoz sorolja-e őket, vagy pedig, mint némelyek gondolják, a Myriopodák és a rovarok közt álló külön osztályt létesítsünk számukra.

Félrovarok Acerentomon Doderoi Silv. (baloldalt) és Eosentomon transitorium Berl. (jobboldalt).

A félrovarok parányi, majdnem mikroszkópikus állatok, testük puhabőrű, szemük nincs. A közelmultban fedezte fel őket Silvestri olasz tudós. Ő és néhány más kutató tanulmányozta őket. Legnagyobb fajaik is alig érik el 2 mm hosszúságot, a legkisebb ismert faj, az Olaszországban talált Acerentulus perpusillus Berl. kinőtt állapotban alig nagyobb 1/2 mm-nél. Testük elől és hátul hegyesedő. Csápjuk nincs. Szájrészeik, a rovarokhoz hasonlóan, három párból állanak. Ezek közül a tőrszerű rágó- és állkapocs a fej belsejébe vannak bemélyedve, de mint szúró- vagy szívószerszámok, onnét kiölthetők és azután ismét visszahúzhatók. A törzs, mint az igazi rovarokon, két részre tagolódik, háromszelvényű torra és tizenkétszelvényű potrohra. A három torszelvényen egy-egy lábpár ered, de ezek közül az első nem járásra szolgál, hanem előre-felfelé tartva, a hiányzó csápok helyett tapintószervként működik és e mellett valószínűleg mint fogóeszköz is szerepel. A három első potrohszelvényen rövid lábcsonkok ülnek. Mind a hímnek, mind a nősténynek páratlan hasoldali ivarnyílása van a tizenegyedik és tizenkettedik potrohszelvény közt. A belső szervezetükről csak annyit jegyzünk meg, hogy az Acerentomidae-családban a lélekzőszervek hiányzanak, az Eosentomidae-család fajainak ellenben két pár stigmájuk van a toron, amelyekből tracheák vezetnek a test belsejébe. Szíve mindkét családnak van és az agy részben a torba is benyúlik. A fej mindkét oldalán egy-egy kerek érzékszerv van, amelynek rendeltetését még nem ismerjük.

A félrovarok életmódjáról alig tudunk valamit. Rimsky-Korsakow szerint nem vesznek magukhoz szilárd táplálékot, hanem csak nedvekből élnek. Fejlődésükre jellemző az, hogy az összes igazi rovarokkal szemben anamorph, azaz a fiatal állatoknak kezdetben csak 9 potrohszelvényük van és csak később kapják meg a többi hármat.

Állataink moha és korhadó levelek alatt és nevezetesen öreg fenyőfák kérge alatt találhatók. Csaknem egész Európából és egyes más országokból ismeretesek. Valószínűleg az egész földön el vannak terjedve, de apróságuk miatt a figyelmet elkerülték.

Magyarországon csak az Eosentomon transitorium Berl.-t találták a barsmegyei Szklenófürdőn és a Börzsönyi hegységben korhadó fenyőfák kérge alatt.