6. család: Acsafélék (Libellulidae)

Az idetartozó fajok teste nem hengeres, hanem felül lapított; azonkívül fejük aránylag kisebb. A nőstények tojócsöve hiányzik. Sokkal nyugodtabban, lassabban repülnek, mint az előbbiek.

A vándor szitakötő (Libellula quadrimaculata L.) egyike a legismertebb fajoknak, mely nevét a kitartó repüléséről, vándorlásairól nyerte. Hagen észlelte ezt legelőször 1852-ben Königsbergben és megemlíti, hogy „az állatok meleg júniusi napon reggeltől estig szakadatlanul vonultak Königsbergen át; a csapat kb. 60 láb széles és 10 láb magas élő szalagot alkotott, mely nem nagyon gyorsan vonult tovább. A kiindulási pont a Dewan-tó volt. Naplemente után a szitakötők belepték a város egy részét, másnap pedig ugyanazon irányban tovább repültek.” Chapp 1761-ben Tobolszk mellett hasonló vándorlást észlelt, amely öt óráig tartott, az állatok alkotta eleven oszlop azonban 500 rőf széles volt.

Hazánkban Chyzer Kornél észlelt hasonló esetet Sátoraljaújhelyen.

A vándorlás okát régebben a táplálékhiányban vélték felismerni, de Federley figyelmeztet arra, hogy a nagy kóborlásokra hajlamos alakok kizárólag igen fiatal, erőteljes példányok, melyeknél a nagy mozgási ösztön különösen gyakori jelenség, s az állatokat állandó helyváltoztatásra készteti. Elképzelhető, hogy ez a petékből kb. egyazon időben kikelő állatoknál azután nagy közös vándorlásokat eredményezhet, melyekben a résztvevőket bizonyos tömegösztön s ingerültségi állapot állandó mozgásra késztethet.

A laposhasú acsa (Libellula depressa L.) hímje kék hamvval van bevonva, nősténye sárgásbarna. Feltűnik lapított és széles potrohával, s szárnyatövén lévő háromszögalakú foltjával. Rendkívül nyugodtan repül, a magasba csak ritkán emelkedik, s minálunk lassan folydogáló patakok mentén nem ritka. Rokona, a Pantala flavescens F., Európát kivéve három földrész lakója. Széles hátulsó szárnyaival tűnik fel. Hasonló fajok a harmadkorban minálunk is éltek, valószínűleg már elhagyták az erdőségeket és a síkságokat, az erdőben csak a gyéren benőtt mocsaras helyeket lakták.

Karcsú acsa (Aeschna grandis L.) lárvabőre (a) és lárvája álarccal (b) és a laposhasú acsa (Libellula depressa L.) (c), lárvája álarccal (d) és lárvabőre (e).

A gyászos szitakötő (Neurothemis paradisea Först.) a keletázsiai szigetvilág lakója. Szárnyát majdnem egészen ellepi a gyönyörű bársonyfekete folt, s csak a szárny tejfehér csücskét hagyja szabadon.

A N. variegata Joh. sárga szárnyát sötétbarna arabeszkek tarkítják. A N. resplendens Sel. opálos szárnya ibolyakék szalagot visel.

Rendkívüli tarkák az afrikai Palpopleurak is, melyek a Kilimandzsárora is felvonulnak. Kovács Ödön Afrika-utazónk ezeket szép számmal gyüjtötte.