4. család: Portetvek (Troctidae)

Az idetartozó fajok kifejlődött állapotukban mindig 3 lábtőízt viselnek. Az egész világon elterjedt portetű (Troxtes divinatorius Müll.) ennek a családnak jellegzetes képviselője. Az ez apró, 1 mm-nél alig nagyobb állatka lakásokban él, papíros között, régi fában, herbáriumokban és rovargyűjteményekben, de régi méhviaszkban is megtalálták. Néha régi bútorokon is feltűnik, amint megvastagodott hátulsó combjával menekülés közben nagyokat ugrik. Nagyobb károkat azonban nem okoz és a legnagyobb ritkaságszámba megy, ha régi dívánokat és matracokat megtámad, ehhez azonban szükséges, hogy jól elszaporodjon.

A háziasszonynak is néha van alkalma ezekkel az állatokkal megismerkedni. Így megtörtént, hogy az éléskamrában elhelyezett, árpadarával telt edénybe a portetvek befészkelődtek és azt porrá rágták. Kiderült, hogy a Psocus corrodens Heym. okozta a kárt. Ez nagyon hasonlít a közönségeshez, kerülte a napfényt, hátrafelé is ügyesen mozgott, sőt ugrott is. A szárazság ellen ezek az állatok ügyesen védekeztek. A fehéren fénylő petéket minden különösebb előkészület nélkül rakta le a nőstény, de nyálkás réteggel vonta be, amelyhez aztán mindenféle apró részecskék hozzáragadtak. A kikelő fiatal lárvák hamar fejlődtek s 4–6 hét alatt elérték végleges nagyságukat.

A szabadban is találkozunk Troctesekkel. Fenyveseinkben, farakások között és fatörzseken igen gyakori a Troxtes silvarum Kolbe. Ez az 1 mm hosszú, sötétbarna színű állat északra a Lappföldig nyomul előre. A Troctesek egy másik része hangyabolyokban is él.