5. család: Aranyszemű fátyolkák (Chrysopidae)

Amíg az előző családba tartozó fajok sok tekintetben még magukon hordozzák a Prohemeroboiidae-család bélyegeit, – s ezekkel rokonságban is állanak – addig a Crysopidák már magasabban specializálódott, modernebb alkatú rovarok.

Közönséges aranyszemű fátyolka (Chrysopa vulgaris Schnd.) (a), szárnycsúcsa (b), lárvája (c), bábja (d) és gubója (e,f); levéltetvésző fátyolka (Hemerobius elegans Steph.).

Mindenekelőtt nagyobb termetűek, azonkívül színmustrázatuk is sokkal élénkebb. Többnyire zöldek vagy sárgák. Szemeik meglehetősen nagyok, fémfényűek, csápjaik hosszúak, fonalasak. Torszelvényeik jól elkülönültek, szárnyuk meglehetősen tág erezetet hord s ez annyira változó, hogy a test pontozatával és foltozatával együtt a fajok megkülönböztető bélyegéül szolgál. Állataink az előbbiekhez hasonlóan lombos erdőkben, de fenyvesekben is élnek s vannak fajaik, melyeknek elterjedése határozott növényekhez van kötve. Előbbi rokonaiktól abban különböznek, hogy míg azok petéiket közvetlenül ragasztják rá a levélre, addig emezek potrohukkal először hosszú szálat húznak s csak ennek végére helyezik a petéket, amint azt képünk is mutatja. A peték e szerint kocsányosak, nyelük van s ezáltal annyira hasonlítanak bizonyos mohákhoz és gombákhoz, hogy azokat régebben Ascophora ovalis néven írták le. A petéből kikelő lárvák hasonló életmódot élnek, mint az előbbiekéi és néhány hét mulva bebábozódnak. Gömbölyű szövedéket, pergamentszerű kokont készítenek, melyet valami nagy petének nézne az ember. Ebben fejlődik ki a báb. A kikelt állatok hamarosan elkezdenek repülni és közöttük sok át is telel.

A Chrysopáknak néhány száz eddig ismert alakja közül kb. 35 hazánkat is lakja. Ezek közül a Chrysopa perla L. mellékelt képünkön látható. Az állat zöld testét fekete foltok tarkázzák.

A Chr. pallida Guer. inkább a fenyvesekben él, ibolyásan tarkázott testéről könnyen felismerhető.

Legtarkább fajunk azonban a Nothochrysa italica Rossi, egyúttal a legnagyobb fajunk is, s a dalmát partok lakója. Rokonát, a N. fulviceps St.-et Pillich Ferenc megtalálta Simontornyán is. Klapalek Chrysopa hungarica néven is leírt egy fajt, de erről kiderült, hogy Kis-Ázsiában él.